Kinga picit feszülten libbent be a Nagyfőnök irodájába, hisz nem jellemző, hogy csak úgy behívja őket. Már azért is leugatta a fejüket, ha e-mailt küldtek neki. Neki ne e-mailezzen egy közönséges beosztott, küldje meg a Kisfőnöknek, aki ha kell, majd forwaldol neki. A Nagyfőnök megdicsérte a frizuráját, majd lehúzta a sliccét. Kinga a döbbenettől köpni-nyelni nem tudott, annak ellenére, hogy nyilván az utóbbi lenne a konkrét vezetői elvárás. A Nagyfőnök csak ennyit mondott: - Ne kéresd magad ribanc, látom, hogy be vagy rám indulva, lóg a fasz a szemedből, mint mindig. Lássuk, mit tudsz, érdemes-e téged még állományba tartani. Vagy most a válság közepén akarsz új állást keresni? – Kingának mint falat kenyér kellett a havi fix. Így, hogy a forint játékpénz lett, egy huszassal már megnőtt a havi törlesztőjük és a férje cégénél is remeg a léc. Napokon belül beindulhat náluk a csoportos. De, hogy mindezért bekapja ennek a hatalmával gátlástalanul visszaélő, köztörvényes hájpacninak a bránerét? Broáá! Van más választása? Úgy érezte magát, mintha pucéran egy olyan átlátszó oldalú hordóba tuszkolnák, ami színültig töltött takonnyal és emellett meztelencsigák és piócák nyüzsögnek a lében és nyálkás testükkel folyton hozzáérnek, ami még egy fokozattal erősíti hányingerét. – Nem érdekel, én ezt nem csinálom végig. – futott át az agyán. Csak éppen nincs menekvés. A párnázott ajtót a Nagyfőnök kulcsra zárta. A hifin feljebb tolta a Gazdasági rádió hangerejét. Teljesen sarokba szorított: Előtte a Nagyfőnök tornyosul, mögötte a csupasz fal, illetve dehogy csupasz. Rajta a hivatal ISO 9001-es tanúsítványa, valamint a Magyar Köztársaság Ezüst Lovagkeresztjének emlékplakettje, amivel tavaly tüntették ki a górét, és egy kép a Matterhorn hófedte büszke csúcsáról, ahová a Nagyfőnök és neje szinte minden évben sielni jár.
A vöröslő fejű Nagyfőnök izgatottan horkantott egyet és a magát majd’ elhányó részmunkaidős Kinga fejét a nyitott sliccére nyomta. „Odabenn” félkemény makkjára pár őszes-vöröses szőrt tapasztott penetránsan ilatozó előváladéka. De mégis mit tehetne? Tisztaerőből beleharap? Ugyan-ugyan, a rendőrtábornok vadászcimborákkal körülbástyázott Nagyfőnök úgyis azt hozatná ki az ügyből, hogy ő, mint egy tipikus fölfelé törtető szopóskurva kezdeményezett.
- Ha fogazol, véged! - horkant rá munkáltatói jogai gyakorlója, mintha csak a gondolatait olvasná.
És ha tetten érné. De hogyan? Míg nyeli a fejes kígyót, dob egy SMS-t a rendőrségre, hogy: „Segítség, szopatnak!”. Persze, biztos másodpercenként figyeli a Yard ügyeletén a Munkahelyi Zaklatásos Antiszopix Házinyúl Akciócsoport az SMS falat. Meg a Nagyfőnök ötször a gyomra közepibe lőné a gecijét, amíg azt a hülye T9-es funkciót egyáltalán ki tudná kapcsolni. Végtagjainak remegésétől a bokalánca is megzörrent, majd egész testét elöntötte a veríték és essünk túl rajta alapon megadta magát. Csak előtte vett egy mély lélegzetet és tágra tátotta a száját, majd kiszáradt nyelvére cuppantotta a nagy büdös semmit… - Ugyanis ebben a pillanatban riadt fel rémálmából. Kombinéjából facsarni lehetett az izzadtságot. Jó két percbe is beletellett, mire rájött, hogy mindez csak egy szörnyű rémálom volt. – Mekkora hülye picsa vagyok!- röhögött fel. Hisz mivel a péntek mindenkinek csak fél munkanap, a mai pedig második péntek, ő mint részmunkaidős ma be se megy a hivatalba. Meg különben is, ilyesmi a valóságban természetesen sohasem fordulhatna elő.
Szolgálati közlemény: A főnökség, a minisztériummal egyeztetve és egy külsős cégtől megrendelt tanulmány eredmyénét hasznosítva elrendelte, hogy a holnapi munkaszombatot a hivatal dolgozói távmunkával dolgozzák le. így a fűtés és az irodavilágítás megtakarítható, a hivatalnokok pedig a hivatal helyett kivételesen otthonról nem csinálnak semmit.
____________________________________________________________________________
Következik: ajánljátok fel adótok 1%-át Péderke sportolására, (de csak hétfőn)
