A Germanwings kölni járatán Günther egész végig azon filózott, hogy milyen lesz végre megint rendes sört inni. Nagy honvágya nem volt, hozzászokott már sok mindenhez, a nomád magyarországi életformához, a rossz, dohos levegőhöz, a belvárosiakra és a tengerészekre oly jellemző kacsázó léptekhez (csak ugye a tengerészetnél kevesebb a kutyaszar), de ez az egy, a Sör kultúrája nagyon hianyzott neki. A hőmérséklet, a széndioxid mennyisége, a habkarima, hiába minden igyekezet, de ezt soha, sehol nem tudják utánozni.

 Maga a repülőút jól telt, sőt. Günther kifejezetten meglepődött amikor az egyes terminálon mosolygós, kedves biztonsági őrök vizsgálták át, és néhány alanyi jogon tahó magyar turistán kívül senki sem volt hangos, vagy tolakodó. A repülőn aztán Vandácska környékén megnőtt az új biztonsági rendelkezéseket szapulók száma, hogy nem lehet dezodorokat, egyebeket a fedélzetre felvinni, így Linzig elhasználták az utasok az összes citromos illatosítású törlőkendőt, és jópár hányózacsit is pótolni kellett az út végére.

 Mivel Günther kötelességének érezte, hogy magyar vendéglátói szívélyességét viszonozza, a mögöttük levő sorban ült Samu, a Kisfőnök és Guszti, utóbbi fejét békésen a Kisfőnök vállára döntve hortyogott. Aranka jegye Vanda mellé szólt, de a felszállást követően Ari eltűnt a WC irányába, és a leszállásig a légikísérők határozott felszólítására sem jött elő, és a dohányzással sem hagyott fel. Ha már mérges bűz, akkor inkább szólóban mérgezi magát a saját bűzrudacskáival és nem Vanduci sertéstelep bukét alázó  hónalját inhalálja a fapados kínpadon. Ugyan puszi barátosnék, de mégis más szabad légtéren együtt cigizve röhögcsélni és kibeszélőshawozni vele, mint ebben a low budget repülő Faraday kalickában.  A Nagyfőnök már rég úton volt, Lufthansával, mert sajnos csak azon van business class. Péderke szeme csillogott, mint egy zománcozott lavór, amikor Günther meghívta, ami ugye nem csoda, Kölnről ódákat zengenek az ott járt, másságukat vállaló hivatalnokok, úgy emlegetik csak, mint európa San Francisco-ját. Samu meglepődött, amikor a reptéren vonatra átszállva vadiúj vagonokból összeállított szerelvényen utaznak, de Günther felvilágosította, hogy azok nem újak, csak így néz ki, ha rendszeresen takarítják őket.

 Miután a vonat a magyar értékrendszerben halálpontosnak számító 10 perces késéssel megérkezett Düsseldorf belvárosába, Guszti vette magához a kezdeményezést, és közölte, hogy egybehangzó vélemények szerint a düsseldorfi történelmi városrész az ismert univerzum, de legalábbis Európa legnagyobb összefüggő kocsmasora, de mivel Guszti empirikus alkat, szeretné ezt saját szemével látni.  

 Guszti már aznap helyi híresség lett, mint egyetlen élő ember, aki U-alakban vegigjárta a másfél kilométeres utcát, beleértve a mellékutcákat is, és minden kocsmában ivott egy sört, és ezt túlélte. Guszti az egészet csak annyival intézte el, hogy ezek a hülye németek kétdecis pohárral mérik a sört, hát mennyit kell abból rendelni. Már a felettébb türelmes Anonim Alkoholista Szövetség vezetőségének is az idegeit borzolja, nem csak az egyházakét, mert ismét szeszfogyasztás alóli ideiglenes felmentésért kuncssorgott. Milliószor a szájába rágták neki, hogy az AA szabályzat szerint olyan nincs, hogy: "286 napja MAJDNEM száraz vagyok." A Kisfőnök életében először megtanulta, hogy mi az a multitaszk, ugyanis egy helyi hajléktalannal, akiről a Kisfőnök a kinézete alapján azt feltételezte, hogy arab pénzváltó, elcsencselt húsz német márkát (amit a hajléktalan másnap a bankban euróra váltott) egy lejárt dátumú, napon érlelt ráksalátára, és az egész hétvégét a retyón ülve, ölében egy felmosóvödörrel töltötte.

 Mivel Guszti és a Kisfőnök egyébirányú elfoglaltsága miatt a csapat négyesben derítette fel a terepet, Günther lelkes lokálpatriótaként megmutatott mindent, ami a városban és környékén megtekintésre érdemes. Az egyik dizájnos szelektív hulladékgyűjtőről hivatalnokaink azt hitték, hogy egy kortárs szobrász alkotása. Feltehetőleg ugyan azé, aki Pesten a kálvin-téri metró aluljáróban megalkotta a, hmm..., hogy is mondjam, elég egyértelműen arra a bizonyos testüregre hajazó bronz domborművet és ami a köztudatba "Az ismeretlen vagina emlékműve" néven vonult be.  A Nagyfőnököt senki sem hiányolta, de neki sem hiányzott semmi, még a reptéren el akarta  mesélni, hogy gondatlan kezek leejtették a kofferját, de sem a taxis, sem a Nagyfőnök nem volt különösebben járatos a német nyelv használatában, a taxis legjobb tudása szerint elvitte az első címre ami a "Puff" szóra eszébe jutott.

__________________________________________________________________________

Következik: "Celebek a legkisebbekért" - Péderke  interjúja Kovács  Kovi Istvánnal, de  csak hétfőn, a  következő munkanapon, éljen május 2. és 3. is!