A három bürokrata kommandós ideiglenes pótlására a Kisfőnök Arankáékhoz vezényelte Péderkét a pénzügyről, Hesost az IT-ról és Marikát ezerkilencszázhetvenháromból. Mindannyian hozták a formájukat. Péderke egyszerre szimultán tolta fixről és mobilról (no para, a Másik Hivatal Kiemelten Támogatott Közalapítvány előfizetésében áll a mobil teló - Péderke ugyan meleg mint a Héra Szenteste, de nem hülye) az aktivista szöveget mindenféle meleg és hideg témában. Transzvesztiták diszkriminációja a postai kerékpár tenderen, hódmentés az Ipoly alsó szakaszán, kiskorú meleg roma elítéltek hátrányos megkülönböztetése, harc a csótánymentes Tescokért és még sorolhatnám. És teszi mindezt 200 decibelen és 77-es fordulatszámon, mint bontott csirkés nőci a békebeli reklámban. Néha már ő maga is keveri a topikokat és őrült tempóban, jackasosan szlalomozik alá a levehető ajtós NDK turmixgép kaotikus, nulladik típusú konferencia beszélgetések poklának legmélyebb bugyrába.
- Igen, a farkuk is sorvad!
- Hogy? Ja, nem, nem a travi postai keró beszállítóknak, hanem a hódoknak!
Már a Kisfőnök se bírta cérnával és Péderkét túlrikácsolva próbálta rendre utasítani. Péderke ekkor rátolt még pár decibelt és kikérte magának a diszkriminációt, na meg sejtelmesen a Kisfőnökre nézett és gúnyosan csak ennyit mondott:
- És ezt pont tőled hallom, Solti? – na, erre a Kisfőnök behúzta fülét-farkát és futólépésben húzott vissza a kuckójába.
- Hesost az IT-ról eleinte úgy várták a többiek, mint a megváltót, mert abban bíztak, hogy végre-valahára gatyába rázza valaki a komputereiket. De miután megtapasztalták, hogy a legbanálisabb IT hiba elhárítása előtt is minimum öt passzust kell végighallgatniuk a Hegyi beszédből, vagy az Apostolok cselekedeteiből, és ha pechesek, akkor még egy zsoltár éneklés is következik, inkább hagyták a vírusoktól akár vinyóig dögleni a gépeiket és a torpedózást pedig hittérítésmentesen, kockás papíron folytatták. De még így is kijutott nekik a „Hallelujja” kurjongatás közben megejtett capoeira bemutatóból, na meg kétóránként fennhangon elhangzott az intelem:
- Térjetek meg, amíg nem késő! Közeleg a világvége! Megkaptam a jelet: Tömjénen! Mirhán! Aranyon! Gordon!

Marika nem sok vizet zavart volna, ha bárkinek lett volna türelme Gilgames eposznyi mondókáit végighallgatni. A sirámokat, hogy a magas vérnyomása miatt alig bír dolgozni (azt az „aligot” is bámulatosan el tudja rejteni, konkrétan senki se észlelte, hogy bármit is dolgozna). Talán nem kéne félóránként kávézni, de hát neki is kell lazítani a magas vérnyomás miatt. Na, Leonardo, nesze neked perpetuum mobile! A két szülését naponta négyszer mesélte el, de a magzatvíz elfolyásától a méhlepény leellenőrzéséig olyan alapossággal, hogy negyedéves medikusok nyelves puszit adnának a sorsnak, ha szigorlatra negyed ilyen pengén le tudnák darálni a szöveget. Volt egy iker terhessége is, csak a harmadik hónapban spontán elvetélt, így a maratoni sztori "sajna" elmaradt. Na, erre, és nem Hesos térítésére nyögte be magában Vanda, Kinga és Ari, hogy: „Van Isten!” Amúgy tényleg a légynek sem árt a lelkem, elvan mint a befőtt. Páros napokon Vörös Október ruhagyáros nejlonpongyolákban virít, míg páratlan napokon a néhai özvegy Sósnénál varratott dzsörzé ruháiban szolgálja a közt.
Na, szóval nem csak Vanda hümmögött sóvárogva Günthi után, de még Ari is visszavárta a srácokat, még Gusztit is, akinek ha egy szem Sarolta lányát nem is (nagyobb halakban utazik Saci) de fele csoportvezetői kinevezését is odaadná.

__________________________________________________________________________

Következik: Hogy mik vannak...