Az „Így blogoltok ti! + ” pályázat győztes pályaműve

A hivatal, a minisztérium, valamint az Európa Parlament Interblogeriális Bizottsága, illetve a Nolik Antal Kiemelten Hasznos Közalapítvány közösen kiírta a blog imitátor pályázat második körét is.

A négyszázezer euró összdíjazású pályázatot óriási meglepetésre, ám a zsűri egyhangú döntése alapján Nolik Antal nyerte. A független, nemzetközi összetételű zsűri tagjai azonosak a korábbi blog paródia pályázat ítészeivel.

Nolik Antal az idén  immár zsinórban a harmadik komoly pályázaton diadalmaskodott, így esélyessé vált a négy legfontosabb, bloggerek részére kiírt  Grand Slam díj begyűjtésére, ami utoljára a XVIII. században, Mikes Kelemennek sikerült, miután a Rodostó Opent is megnyerte. Íme az újabb Fabergé-tojás színvonalú, a benyalva-fikázás aranymetszés szabályát betartó, blogparódia remekmű: 

A nagy blo-blo-blo-blogger

Szily László a mezei lelkes amatőr bloggerektől eltérően egyben újságíró is. Ez egyesek szerint dicséretesen bájos, mintha Lékó Péter mosolyogva leállna a Keletiben sakkozni a zömében nyuggerekből meg priuszmentes és többszörösen visszaeső hajléktalanokból álló törzsgárdával.

Mások ezt annyira tartják gusztusosnak, mint amikor egy egykori válogatott kerettag asztaliteniszezőnő céges sportnapon ping-pongban  női egyesben,  női párosban, vegyes párosban, férfi egyesben és férfi párosban is nevezi magát.

Szily többek között a Tékozló homár című, indexközeli fogyasztóvédelmi blog tótumfaktuma. A korrekt szakbloghoz hasonlóan kellene festenie a Juszt László féle Tévé ügyvédjének is, ha Juszt úr nem ragaszkodna Orwelltől is jobban az 1984-es év összes vívmányához mind külcsínben mind belbecsben.

A nemes egyszerűséggel szily.blog.hu alatt futó énblogszerű vegyes salátán többnyire horgász-, illetve gasztromómiai élményeit dolgozza fel. Ahogy Szabó Dezsőt az utókor méltán nevezi a pamflet Michelangelójának, Szilyről a jövő diákjainak minden bizonnyal majd azt kell bebifláznia, hogy ő a szélsőjobboldali horgászélményeiket korábban újságcikkben megírók-, majd azt blog posztban nekrológként újrahasznosítók Da Vincije.    

Akik szerint a világot a zsidók és a szabadkőművesek uralják (és e két csoport között jelentős az átfedés), nem mások, mint uszító, antiszemita, tudománytalan összeesküvés-elméleteket bekajáló félanalfabéta véglények. Ugyanis minden civilizált, felvilágosult világpolgárnak evidens, hogy a világot a zsidók és a szabadkőművesek uralják (és e két csoport között jelentős az átfedés) a magyar stand up comedy show-business, valamint az Index szerkesztőségének a kivételével.

Állítólag a Madách-téri Godot Dumaszínházban az egyik öltöző ajtajára kiszegezték, hogy: „Nem elég szentesinek lenni, nem árt, ha a poénjaidon néha röhögnek is.”  Szentes, ez az álmos és meglehetősen humortalannak tűnő Csongrád-megyei porfészek ugyanis a kortárs magyar stand up comedyt olyan állócsillagokkal ajándékozta meg, mint Szőke András, Badár Sándor, Kőhalmi Zoltán és még sorolhatnám.

Egy valamirevaló Index munkatársnak pedig karrier osztó díványon való helytállás helyett horgászbottal a kezében kell Uj Péter főszerkesztő előtt alkalmasságát bizonyítani.

A legenda szerint Bob Woodward,  a Watergate botrányt felgöngyölítő, egyik amerikai piacvezető sztároknyomozó újságíró az Indexhez ment volna levezetni, mint az NHL sztrájk idején pár hokis a Fradihoz. Uj Péter az állásinterjún unottan ásítozgatott, amíg a jelölt részletezte, hogy milyen szakmai trükkökkel tudták megőrizni Mély Torok inkognitóját, meg az első Pulitzerének az összehozásában mire is a legbüszkébb. Majd UP feltette a mentőkérdést: - Meséljen valamit a hetvenes évek eleji pisztrángozási lehetőségekről a Potomac mellékfolyóin?  

Szóval Szilyn kívül a zIndexnél például Bodolai László jogász, remek úti beszámolókat író világutazó is olyan vérmes horgász, akit Uj Péter a tenyeréből etet csontkukacokkal, és ha neaddjisten kizárnák az ügyvédi kamarából, akkor a talár szögre akasztását követően se kellene az egzisztenciáját féltenie, mert akár a Lonely Planet újraírásával, akár horgászversenyeken  bíróként is kiválóan helyt állna.

A szily.blog.hu egyik legbosszantóbb eleme az idétlen sárga kiemelés használata, amit már azokban az ovikban is, ahol kakaóbiztos billentyűzetes számtech. szakkör működik, tündérkés helyett boszis matricákkal büntetnek. Szánalmas bejzik inglis szóviccel élve a neve ellenére Szily nem hülye. Nyilván ezt ő is tudja, ha másért nem, mert kommentelői e miatt folyamatosan froclizzák, csak már dafke ragaszkodik hozzá, mint a „Csonka Kuba- nem Kuba!” elvet valló havannai rezsim a guantánamoi támasztponthoz. Nem veszik fel  a bankszámláról az USA által évente e célból fizetett bérleti díjat, holott olyan szintű a szigetország keményvaluta ínsége, hogy államilag szervezetten gyűjtik be és postázzák a brazilgyantázás mentes mulatt vulvákra beizguló  fétisisták  fejlett világból leadott használt bugyi megrendeléseit.

Szily erénye, hogy a véleményszabadság híve. Moderálatlanul hagy újságírói szakmai képességeit megkérdőjelező és korrumpálhatóságára utaló kommenteket is, pedig némelyikük olyan durva, aminek a töredékéért Aczél Endre vagy Bencsik András már a tömegbe lövetne. Azon se lepődnék meg, ha a posztok között maradna egy végbéltükrözés során suttyomban felhelyezett,  nanonéretű diktafonnal titokban rögzített hangfelvétel, ami kétséget kizáróan bizonyítja, hogy Szilynek nyolcszázezer forintot ígért egy vendéglátós, ha Index ketrecbe kikerülő posztjában feldicséri a konyhájukat.

A Korda Gyuri – Klárika, Fajkasházy – Mimi és végül, de utolsósorban a bukott legmagasabb közblogi méltóság Gyurcsány – Klárija vonalat követi, ugyanis rendszeresen nevesíti nőjét is blogjában. Kétségkívül ezzel javítja az Imola név PR-ját, mert végre egy vígkedélyű, korhely, kortárs horgász-értelmiségi párjára, és nem Ayrton Senna tragikus kimenetelű balesetének helyszínére asszociálunk, ha meghalljuk.           

Ebből a szempontból a kiváló tollú énblogger Zolivagyok, Szily inverze, mivel ő civil, de gyakran blogba foglalja a csajával történteket. Történetesen a nője Björk, a Golf-áramlat hatósugarát is messzemenően meghaladó izlandi popikon. Ha már Izlanddal, a hozzánk hasonlóan államcsőd közeli országgal ápolunk szoros blogeriális kapcsolatot, akkor legjobban úgy járnánk, ha Gudjohnsennek, a világklasszis focistának az NDK úszónő típus lenne a zsánere, és összejönne a blogos múlttal is rendelkező  agyő Molnár Anikóval majd ez az álompár duettben blogolna is. A Barca kispadjáról szivárogtatott pletyik remekül kiegészítenék a retrospektív, hogyan élvez el Bocsi és Kamera beszámolókat. Ha pedig egy-két spriccparti erejéig be tudnák szervezni mondjuk Vilmos herceget és Tasnádi Pétert, akkor egy bloggeri minimalista kamaradarabban ki lehetne pipálni az összes Rupert Murdoch által megkívánt bulvár elemet: szex, foci, királyi család, bűnügy.        

Visszatérve Szilyhez, bloggeri és újságírói munkásságán túl két kiváló könyvet is kiadott, legalábbis amennyiről én tudok, ha netán többet, Del Medicók, ide lőjetek! Annak ellenére, hogy prózai művek, a témaválasztás meglehetősen lírikus alkatra vall. Eros és tanatos. Vagyis a szerelem, illetve esetében annak gyümölcse, a születés, amikor nője kihordta és megszülte az első kis Szilyt, a Kitolás-, illetve az elmúlás, a halál, vagyis gerincesek, konkrétan halak elejtéséről majd, ugyan zömében offscrene, de az olvasónak evidens, hogy a méreten aluliak kivételével a megöléséről szóló Etetés c. műve. Biztos, ami biztos, akkor a bloggeri tevékenységén túl egy komplex Szily életművet ideblogoltam, mert tanulva tőle, ha neaddjisten ő menne el előbb, akkor pár karakter módosítással pompás kis nekrológot is rittyenthetek az anyagból. 

 Zárszóként: Egy magamfajta feltörekvő noname blogger a sárga irigységtől néha legszívesebben egy harcsázós horgászzsineggel fojtaná meg Szilyt a Király szakrális temetkezési szigetének partjait nyaldosó Duna vizébe gázolva, ahol a boncolási jegyzőkönyv szerint Ophélie csodálatos életére is pont került, mert ha motivált, akkor kibaszottul jól ír.