- Nabazdmeg. - gondolta Guszti, miközben rogyadozó léptekkel megpróbálta magát benavigálni a kupac mögé ,ami sejtése szerint valaha az iróasztala lehetett. - Csak magába ne szippantson egy fekete lyuk – mormogta a nemletéző bajsza alatt – és szemügyre vette a kupac alkotóelemeit. Egészen felcsigázva vette észre, hogy az iratok többnyire csigákról szólnak. Igaz, az éticsiga Gusztinak olyan, mint korosodó házastársaknál a szex, rá kell készülni a témára, és egy idő után inkább meló, mint szórakozás. Lesöpört az asztalról egy kisebb papírhegyet és az íróasztala legszembeötlőbb pontjára kihelyezte legújabb szerelmet Namulinda, Nuanda unokahúgának művészi igényességgel elkészített porter fotóját. Mint mindenki, aki most jött vissza az éves szabadságról, Guszti sem vágyott másra mint egy kis pótszabira, lehetőleg azonnal. Ehelyett drága kollégái meghagyták neki azt az örömöt, hogy a hivatali megkereséseket megválaszolja. Mint kiderült, egy darabig próbálták a kollégák (leginkább Samu) elkülöníteni a csigás és nem csigás kérdésekkel foglalkozó témákat, de egy idő után úgy tűnt, felesleges minden erőfeszítés.
Gusztink nem aprózta el, először is, csoportosította a beérkezett megkereséseket. A csigagyűjtessel kapcsolatos 129 db. megkeresést ügyesen megoldotta egy formalevéllel. A hivatal postafiók címére érkezett kérdésekkel a hivatal rendes címét illetően már kicsit gondolkodóba esett, de a megoldás, mi több, a Megoldás, isteni szikraként pattant ki elméjéből. Etil alkohol gyökökkel évtizedeken át módszeresen gyalult, ám még így is, Ady késői leszármazottjához méltó zseniális gondolatot préselt ki magából, mintegy ipari törkölycefreprés tömémy erejével. Egy rövid, ám annál frappánsabb végzésben kifejtette, hogy az éticsigák átvételével kapcsolatos információt szolgáltató hivatal számítógépes címe legyen: hivatal.blog.hu, ahol minden további elérhetőséget is megtalálnak a kedves lakossági éticsiga orientált ügyfelek.
A meglepően kevés szexista jellegű találat kezelésére is hamar szakszerű megoldást fejlesztett. Azokra a megkeresésekre, amelyekben szerepelt az idős, vagy mature szó, lemásolt egy cd-nyit a hivatal számítógép flottáján található videókból, ahol pedig a pénisz különböző hivatkozási formái voltak, oda meg belinkelt egy képet a Kisfőnökről. Remekül haladt Guszti, olyannyira, hogy a monoton borítékbontogatás közben még egy kis szellemi elkalandozást is megengedhetett magának és felidézte a szabija legemlékezetesebb pillanatait. Végülis olcsón megúszta a kiruccanást, mivelhogy a tesójánál, Dezsőnél héderelt, aki ugyan két évvel fiatalabb Gusztinál, de ránézésre akár az apja is lehetne. Hiába, Dezsőnk világi ember lévén nem hitt, főleg a leszokásban, ő kitartott az alkoholizmus mellett, melyet 12 eves korában vett fel fakultatív tárgyként a tehénpásztorkodás melle. Nem mintha Dezső buta gyerek lett volna, hisz még a négy elemivel is megbirkózott. Dezsőt mindig is vonzotta a logisztika es a dolgok mechanikája, ezt a kertben kornyadozó, kívülről megtévesztésig autóroncsokra emlékeztető tyúkketrecek és kutyaólak is bizonyították. Dezső első autofeliújítása valamint berobbanása a csirkeólbizniszbe egy trabant volt. Nem volt annak semi komolyabb baja, csak gyűrűzni kellett a hengereket, meg kellett bele egy kis kábel, mert az a kevéske, ami még benne leledzett, szénné égett. Dezső neki is állt a “műtétnek”, öntudatos szakember lévén nem jelölte meg a különböző kábelvégeket, mondván, az német technika, hisz nála minden kábel pont olyan hosszú, hogy odáig érjen el, ahová kell. El is ment a közeli autósboltba, hogy vegyen gyűrűket (Milyen kell, 72-es vagy 74-es? –Hmm, legyen akkor 74-es) meg olyan kábelkorbácsot, amin mindegyik kábel olyan hosszú, amihez el kell érnie. Ezt hallva az eladó csak annyit tudott még vöröslő fejjel, könnyek között kituszkolni a száján, hogy: - Na, ezt meg kell nézni hátul, talan még van. - onnantól kezdve csak hiszterikus röhögés hallatszott a raktárból.
Na mindegy, legalább van gyűrű, még délután kész lesz a tragacs. Végülis, kész is lett, a problémát csak az okozta, hogy az a 2 plusz millimeter gyűrűátmérő igencsak megnehezítette a beépítésüket, Dezsőnk pedig, büszke ember lévén nem élt cserejogosultságával. Nos, miután a szerelők első számú törvénye (előbb-utóbb minden szerszámból kalapács lesz) érvényesült, a gyűrűk bent voltak a helyükön. Néhány csavar kivételével, melyekből köztudomásúlag mindig marad összeszerelés után, helyére került minden. Jöhetett a próba. Gyujtást ráad, éktelen csörömpölés, majd ismételt szétszerelés után kiderült, hogy Dezső Mester az égésteret csavartartónak használta. A végérvényesen működésképtelenre “javított” motort aztán hihetetlenül kedvező barter konstrukción belül, egy éppenhogycsak lejárt szavatosságú láda sörre cserélte, a kasztni pedig Béla kutya új otthona lett, majd Dezsőnk szerzett valahonnan egy karton naposcsibét es dróthálót, Béla kutyának így megest uj házikóra lett szüksége, és a szárnyaikat bongtogató, fiatal csirkék hamarosan otthonossá lakták a trabantra azota egyre kevésbé emlékeztető tárgy többi részét is. Aztán meg a Škoda sokkal inkább megfelelt Bélusnak, a világ legszomorúbb tekintetű vizslájának, igaz, elég sokat kellett várni, mire elkészült a járgány. Bár itt nem volt motorgenerál, viszont a karosszéria egyes elemei csak nyomokban tartalmaztak fémet, azt is oxidált állapotban, a kocsit nagyrészt autógitt tartotta egyben. Dezsőt ez nem különösebben zavarta, az autó fényezése annál inkább, így neki is állt évek óta tartogatott gyönyörű középfazékkék zománcfestékét a karosszériára felvinni, profi lévén ecsettel. A közben védőitalként elfogyasztott sörök és a tűző júliusi nap aztán megtette jótékony hatását, amikor felesége hazaért, csak annyit látott, hogy Dezső baromira kapaszkodik egy hupikék, leginkább felizgatott üvegmosókefére hasonlító tárgyra, és arra koncentrál, hogy az egész hóbelebanc ne boruljon rá.
- De Dezső, rácsöpög a festék a káposztára! – sikított fel az alkoholista mekkmester alakításain kőkeményen edzett neje, a még számára is vészterhesen szánalmas látványtól, amivel felhozta hősünket egy kommunikációképes meditációs szintre, melyet kihasználva
- Nembabazee, ledukkózom az tis!- felkiáltását tett követte, es azon nyomban befestette a Škoda alatt leledző, még ép, de festékes káposztákat is. Dezső még pár napig kapirgálta az ablakra rászáradt festéket, de miután rájött, hogy a büdös életben nem fog ebből az autóból kilátni, egyszerűen ennyit nyögött ki, mintegy önkritikát gyakorolva, ha a sör- na meg a ráivott felesek hatására még emlékezett volna arra, hogy az összes munkafázis az ő két szép remegő aranykezét dicsérik: - ki volt az a barom, aki ledukkózta az ablakokat is? – majd belökte Bélus kutya pokrócát az autóba.
Gusztit ekkor egy újabb kérdés zökkentette ki emlékei felidézéséből: - Pöttyös cicanadrág, nabazdmeg, mivel NEM foglalkozik mar ez a hivatal?! - megválaszolta ezt is legjobb tudása szerint. Talált pár kérdést Nemes Pálról meg a hitgyüliről, azokat átpasszolta Hesosnak, a láncot végül a kovbojok végbéltükrözéséről szóló kérdés dobta le Guszti agyáról, ami után sürgős dolga akadt a könyvtárban, ahonnan vidáman tántorogva Kadlott Károly best of-ot dalolászva tért vissza. Na, még egy utolsót sóhajtott. Namulinda még a képen is ijedten húzta be a kocsányokon lógó csiga-biga csápszemeit, mert a csipős alcohol töménysége még a képmást is meglepte.
- Na nézzük, te mit akarsz? - nos a kérdés arról szólt, hogy “hol lehet „keresztrelytvényeket beszerezni?” mire Guszti alkoholszintjére bazírozott önjelölt humorzsákként a következőt válaszolta : - Aranyapám, neked minek?
