"Bevállalod?"

dr. Csernus Imre (előtte)

Péderke, mint a Másik Hivatal meleg riportere dr. Csernus Imre pszichiáternek, a drogfüggők és az egyéb, főleg lelki gondokkal küzdők valóságos sztár lélekkurkászának, a hazai bulvár egyik fenegyerekének és nem utolsósorban bestseller szerzőnek teszi fel kérdéseit.   

Péderke: Üdvözlöm Imre. Először is gratulálni szeretnék sikereihez. Tévéműsorok, könyvek és még ki tudja mi minden. Mégis elsősorban minek tartja magát?

Csernus: Orvos vagyok, akinek vannak kirándulásai a médiába, írtam könyveket, de azt csinálom, amire felesküdtem. Rendelők, klinika, konfliktuskezelés.

Péderke: Ahh, kellemesen csalódtam, úgy tűnik, hogy szerényebb, mint amire a híre alapján számítottam. Hihi, a bátorságom is kezdem visszanyerni, kérdezhetek őszintén?

Csernus: Csakis. 

Péderke: A Nő és a most megjelent új könyve, hmm, mi is  címe? Lúzer féreg? Ja, nem, megvan! Férfi, szóval szerintem valahogy tele van ilyen „megmondom a tutifrankót”, sommás példányszámnövelő aranyköpésekkel. Persze csak egy egyszerű, mezei olvasó vagyok és nem szakember, kérem védje meg magát. Milyen kutatás előzte meg a műveinek a megírását és milyen szakirodalomra támaszkodik?

Csernus: Húsz év gyakorlat és élettapasztalat. Nem elég?

Péderke: Hát, nem is tudom, nem hangzik túl professzionálisnak…

Csernus: Na figyelj kis faszfej, ha baszogatni akarsz, akkor rossz célpontot választottál. Kurvára nem érzem benned a pozitív hozzáállást, viszont ha velem akarsz játszmázni, akkor kibaszottul mellényúltál. Lemoslak kis béta pöcsköcsög, sehol se vagy hozzám képest. Mégis, mit gondolsz, ki vagyok én?

Péderke: Hopplá, ha már így megittuk a pertut, akkor hadd őszintézzek én is veled egy kicsit. Persze hogy nem vagyok sehol hozzád képest hülyegyerek, mert én hivatalnok újságíró vagyok és nem pszichiáter, mellesleg egy riporter nem feltétlenül csak alányal. A riport és a promó szöveg nem ugyanaz…

Csernus: Ácsi!... [döbbenten vágna közbe, nyilvánvalóan nem szokott ehhez a „fordítva ülünk a lovon” szereposztáshoz, de Péderke visszaveszi a szót]

Péderke: Pardon, még nem fejeztem be. Na szóval, szerintem munkamániásként dolgoztál a Lipóton szenvedélybetegekkel, elsősorban heroinistákkal. Majd miután felkapott a sajtó megtudtuk, hogy egy ideig te is hernyóztál. A herkásokkal meglehetősen sikeres voltál, nyilván egy csomó „anyuci pici fia” kis pöcsnek te voltál az első, aki a pofájába vágta a tuttert. Arról, hogy a szuper statisztikáid ellenére a visszaesőket is figyelembe véve, mennyire vagy sikeresebb  a hagyományosabb terápiát alkalmazó pszichiáterektől, már nincs igazán publikus adat. És aztán jött az általános média ámokfutásod. Mindenkinek keresetlenül a pofájába vágod, hogy mennyire lúzer kis fasz. Hát, Imruskám, mindez szerintem nem túl gusztusos.

Csernus: Olala, miből lesz a cserebogár? Kicsi buzolínóm, nem az a bajom veled, hogy köcsög vagy, mert attól még lehetnél férfi, hanem vesztes vagy. Irigyled a sikereim, mi?

Péderke: Viccelsz? Nézz tükörbe, te táskás szemű trágár fasz.

Csernus: Aha, szóval nem bírod a pofámat meg a szókimondásomat, mert áttelepültem a  diaszpórából? Féltékenykedsz arra, hogy tökös vajdasági gyerekként itt Pesten megcsináltam a szerencsémet, mi?

Péderke: Szerinted meleg aktivistaként mennyire lehetek kirekesztő? Semmi bajom a vajdaságiakkal. „Hideg” és meleg délvidéki ismerőseim is vannak és többnyire jó fejek. Úgy gondolom, neked az mehetett az agyadra, hogy szülővárosodban az űbermacsó montenegróiaknál is macsóbbá akartál válni és ebbe a gösrcsös hiperalfahím szerepbe merevedtél bele. De szó se róla, amint látom, remekül  megélsz belőle.

Csernus: A pofám leszakad. Egy köcsög tintanyaló akar engem, a profit kianalizálni? Röhögnöm kell. Ha akarom testileg-lelkileg lemoslak gyökérékém.  Irregular fight, mond ez neked valamit?

Péderke: Passz, tényleg csak egy hivatalnok vagyok és nem orvos. Gőzöm sincs, netán egy új interdiszciplináris pszichológiai-pszichiátriai technika, ami valami szaklapban jelent meg?

Csernus: Nem, bollywoodi filmből való.

Péderke: Ja, gondolhattam volna, hiszen szakirodalmat utoljára kb. úgy húsz éve az egyetem alatt olvashattál…

Csernus: [önkontrollját teljesen elveszítve, vörös fejjel, remegő szájjal, ordít] Most már elég legyen, a szabály, hogy nincs szabály, küzdj meg velem, ha férfi vagy!

Péderke: Nincs szabály?

Csernus: Jól értetted! Beszartál mi? Gondoltam, hogy föladod!

Péderke: Modtam én olyat? Zsorzs! [egy kétméteres, full izomállat, meleg dom szerkós pasas lép a terembe] Kösd gúzsba és csináld meg! [a sóbálvánnyá meredt Csernus köpni-nyelni nem tud. Ilyen spanyol inkvizícióra végképp nem számított. Zsorsz villámgyorsan egy titkos rács mögé vezeti és gúzsba köti, száját kipöcköli, majd letépi nadrágját, gatyáját]

Zsorzs: Mintha itt maradt volna a múltkorról vagy fél vödörnyi ipari vazelin…

Péderke: Minek?  Betonkemény alfahím, bevállalja! Meg különben is ő mondta, hogy nincs szabály, toljad neki a száraz anált Zsorsz! Kedves Imre, a Másik Hivatal olvasóit melegen érdekelné, hogy most hogyan érzed magad?

Csernus: [Artikulátlanul makog, már amennyire mindezt a szájpöcök engedi. Valahogy úgy érezheti magát, mint a Ponyvaregényben Marcellus Wallace Zed vendégszeretetét „élvezve”, csak elég kicsi a valószínűsége, hogy felmentőseregként előbukkan valahonnan egy szamurájkardos Bruce Willis]

Péderke: Hát akkor ennyi talán elég is lenne. Köszönöm szépen dr. Csernus Imrének, hogy a rendelkezésünkre állt és bízom benne, hogy a Másik Hivatal olvasói is legalább annyira élvezték az interjút, mint Zsorzs.