- A faszom ebbe a szakadt krimóba! - háborgott a Samu melletti asztaltársaságból az egyik tag. –Bínó rozét kért, erre mit csinált a pultos tehén? Magabiztosan mondta, hogy: megoldjuki, majd az egyik vájdlinból kimért a poharába egy leveseskanál rizlinget, a másikból meg egy Durbint sógort. Baszki, ilyen állatság még a Galápagosokon sincs!
- Mit vártál, baszod, fasz ki van az ilyen borozókkal, itt még sör sincs. Megisszuk, oszt húzunk a picsába, amúgy meg a múlt hétről lógsz nekem 1024 forinttal.
- Milyen egy faszfejek. – gondolta Samu, a kockás abroszos asztal melletti talponálló pultot támasztva. Mi a csipát várnak egy borozóban? 1953-as Dom Perignont? Nem, hogy örülnének, hogy a csapos Pirike ilyen frappánsan megoldotta a rendelésüket. Mégis mit akarnak 80 forint/deciért? Sör meg mi a ráknak lenne borozóban? Mintha kegytárgyboltban tartanának óvszert. – duzzogott magában még egy sort, majd meghúzta príma kis hosszúlépését. Valami rendszergazdák lesznek ezek a gizdák. Már kétszáz méterről is ki lehetne ezt róluk szúrni. Széthízott, kockásinges tohogya taplók, csak az Alföldi papucs hiányzik a lábukról. A szövegük pedig kockásabb a Tesco háromezer négyzetméter járólapjánál is. Röpködtek a proxik meg a bitek, sok-sok 'faszom tudjával összekötve.
- Mi a web 2-es?- faszom tudja, vágta rá a többi. – A köcsög júzerek parasztvakítása, mi más, semmi.
- Szóval semmi? Na, akkor majd én megtöltöm tartalommal!- futott át Samu agyán. Annyira felvillanyozódott, hogy majdnem homlokon csókolta a szomszédos asztal mellett diskurálókat. Végtére is, ha még oly áttételesen, de azért övék az ötlet. Vagy legalábbis annak a csírája. Miután odalett a négy éven át hizlalt fikagömbje, teljes letargiába esett. Újat nevelni nincs lelkiereje, attól fél, belerokkanna a gondolatába is, hogy már hol tarthatna. Egy monumentális fülzsírgalacsinban gondolkodott, de az még sem az igazi. Most viszont megszállta az isteni ihlet. Spermabankot alapít!
2.0
Olyan webkettes módra, kicsiben és önerőből kezdi. Először is magát csapolja, hisz a hivatalban úgyis szinte minden nap kiveri. Minek vésszen ezentúl a csatornába megismételhetetlenül egyedi kromoszóma állománya? Szépen naponta felcímkézi, hogy kire gondolt, amíg lefejtette az aznapi termést. Pl. Angelina Jolie, büfés Tercsa. A bérházuk pincéjében úgyis ott porosodik négy-öt műanyag zsák használatlan székletminta gyűjtő tégely. Nem uniós szabvány, hiányzik valami tanúsítványa, ezért kivágták, pedig amúgy semmi baja. Az majd jó lesz. Vagy mégse, a székletes tégely az olyan snassz. Nehéz lenne marketingelni, mint ondó petri csészét. Viszont a házból a fényképész Guaduánfy úrtól biztos tud szerválni műanyag filmtekercses flakonkákat, hisz most már mindenki digitálist használ, biztos ott tornyosulnak a laborjában. Ez az, dőlni fog a lé, az ismertség, és újra kreatívkodhat. Közösségi hálót fog építeni, mondjuk Mygec, vagy hasonló néven. Jessz, csapott a levegőbe, de aztán gyorsan visszavett a látványos örömködésből, mert a borozóba mindenki értetlenül bámult rá, hogy mi a fasznak ujjong. Azért diszkrét, csendes ünneplés gyanánt rendelt még egy hosszúlépést, a juke-boxban pedig az alkalomhoz amúgy is illő Máté Péter számot választotta. „Most élsz, vigyázz, hogy mindent jól csinálj, mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát!” – dúdolta együtt kedvencével kedvenc dalát. Lelki szemei előtt már az arannyá változó gecifolyamok torkolltak új google-nyi dollár- és euró óceánba, csak persze ahhoz észnél kell lenni, mint amire dalával a tragikus sorsú könnyűzenei géniusz is figyelmeztette.
_______________________________________________________________________
Következik: A házi fó
