-Végzést, hozzanak végzést, a végzésemet akarom, de most azonnal!- ordította torkaszakadtából a borítékoló pult tetején álló, gyűrött ballonkabátját a földre dobó, fényes fekete zakós negyven körüli sovány, szemüveges alak. Mindkét kezével görcsösen szorított egy mellkasa előtt tartott sötétbarna diplomata táskát. Számzáras, bőr, de inkább műbőr. Kamionsofőrök tartják ilyenben a TIR papírokat, meg a CMR-t. Ő pedig bombát tartott benne. Legalábbis azt rikácsolta.
- Mindannyian a levegőbe röpülünk. Strasszburgba fogják összeszedni a beleinket! Ott legalább elintézik az ügyemet. Huszonhét hónapja várok arra a nyomorult végzésre!- és majd pont itt fogod megkapni, faszjancsi. Gondolta volna Samu, ha nem lapított volna az asztala alatt, mint szar a fűben, egyetlen épkézláb gondolat összehozására teljesen alkalmatlanul, magát majdnem szó szerint összeszarva. Mint mindannyian. A Nagyfőnök és a Kisfőnök elbarrikádozták magukat az irodáikba. A Kisfőnök a párnázott ajtó nyújtotta kétes védelem ellenére sem tudott béltartalmán uralkodni.
- Anyucikám, anyucikám- nyöszörögte és közben a Xerox multifunkciós nyomtató mögött lapítva tapadt a híg fostól egyre inkább besárguló, eredetileg sterilen irodaszürke padlószőnyeghez.
- Az a nagy benga biztonsági fogadjunk, hogy megint azt a hülye teleshopot nézte, és boldog-boldogtalan beslisszanhatott.- gondolta Samu, amikor egy picit összeszedte magát, de ahhoz, hogy érdemben cselekedjen, nem volt lelkiereje. Guszti már hetek óta nem kívánt annyira pár vastagkortynit a Lánchíd brandyből, vagy legalább a gömbkólából, mint most. Az asztala alatt feküdt. Feje fölé emelt kezei remegtek mint a nyárfalevél és sehogy se fért a fejébe, hogy lehet valaki ennyire bolond, mint a bombás táskás. - Nem, hogy egy talponállóban higgasztaná magát a hülyéje. Ide aztán hozhatna két platós Ifát csurig pakolva TNT-vel, akkor se csinálná meg senki a végzését. Az őrült ügyfél már a nadrágját is letolta és a farkát kezdte lóbálni. Csupaszított vénuszdombját két tetkó ékesítette. Egy szentkoronás címer és egy tizenkét csillagos kék uniós zászló. Golyszijaira pedig egy trikolort kötött. Olyan három színű cérnát, mint amilyennel a közjegyzők varrják össze az iratokat.
- Kérem a végzésem! Végzést-végzést!- rikácsolta, mind valami megbokrosodott varjú. Vandában volt a legtöbb kurázsi. Felpattant a padlóról és hátulról rávetette magát az elmebetegre. A torkába harapott, majd a meglepett őrjöngő fejét kezdte verni lábáról gyorsan lekapott körömcipője tűsarkával.
- A kurva anyád, te állat, hát mi itt dolgozunk! Perverz disznó!-fasz-fasz-fasz, a pöcsöd is hogy néz ki?- szabályos, fémpénznyi lyukat csapott a bolond ügyfél koponyájába. A tévésopozással végzett benga biztonsági, Samu, Guszti és az irodájából végre kimerészkedő Nagyfőnök együtt alig tudták lefogni az elállatiasodott, erős bukéjú fiatalasszonyt. Mint később mondta, annyira beparázott, hogy ő se tudta mit csinál, a bolond pedig egy volt pasijára hasonlított. A támadónak a pár óra múlva kiérő tűzszerészek nyitották ki a táskáját. Két tucat Magyar Közlöny, a kérelmei, egy pár lúdtalpbetét és egy sólet konzerv meg egy újságpapírba (valószinűleg szintén Magyar Közlöny) csomagolt, viszonylag frissen levágott pontyfej volt a táskában. Bomba meg sehol se.
Következik:Villámfelmérő