- Was für ein Scheiss - gondolta Günther a Lufthansa Düsseldorfból Budapestre tartó járatán,
Őslakos idomított fóval
- Was für ein Scheiss- ugrott be Günthernek hirtelen, mert azért a fűtött irodából egyenesen Budapestre száműzetni valakit, az azért tényleg kibaszás. De jött a főnöknek ez az isteni szikra, hogy kiküldetéssel pluszban elszámolható számla nélkül úgy havi 13000 euró, és az úszómedencét már nagyon újra kéne csempézni otthon.
- Csak legyen melegvíz - gondolta Günther, és elátkozta a napot is, amikor megdugta a főnöke lányát. Magának is alig merte bevallani, de Günther félt. Budapestet, másik nevén Magyarországot eddig csak a híradóban látta, pár felgyújtott autó, tankos felvonulás. És még eurót se fogadnak el, duzzogott tovább, valami játékpénzük van, ami összevissza ingadozik, de legfőképp gyengül. Nem soká a gép a vajpuha landolás után a kifutón robogott. Faszom ebbe az új állatfajba, nem volt nekünk elég gond a pálinka meg a szürkemarha katalogizálása, erre jön egy eddig ismeretlen állatfaj. Remélem legalább a tolmács civilizált figura, fohászkodott a bukott hivatalnok egy utolsót, és türelemmel kivárta az egymást felöklelő turistákat a poggyászkiadónál. A kijáratnál már várta egy fiatalember, a nevével egy papírlapon. "Háj, ájem judzsin, hallo, ich bin Ojgén, Ödön vagyok" mutatkozott be megszokásból három nyelven Ödön, a tolmács. Ödön meghökkent arcot vágott, amint azt látta, hogy Günther azonnal egy bilincset klikkentett a futószalagról lerántott Samsonite kofferének a húzókarjára, míg a bilincs másik béklyóját a baljára kattintotta.
- Hát nem ti vagytok a lopósok? – kérdezte a tolmácsától Günther, mert valami olyasmi rémlett neki a Ki tud többet az Európai Unióról? cimű kvíz Östliche Zigeuner különszámából.
- Dehogy, azok a románok! Mi egymást fikázó, kárörvendő gecik vagyunk!- újságolta Ödön kacagva- persze azért a tavalyi összesítésben a mi ferihegyi csomagdézsmálóink olyan nagyágyúkat is beelőztek, mint a tiranai és a lagoszi reptér rakodói!- tette hozzá nem kis nemzeti büszkeséggel - de most már megjött a bagázsod, elteheted a bilincset például a Domina Hajnalka szalonjában folyó hancúrhoz!- kacsintott újsütetű megbízójára Ödön.
Günther meglepődött, hogy túlélték a városba vezető utat. Ezek a magyarok pedig nem is valami mexikói-nápolyi, bádogzúzó stílusban vezetnek, attól beszaribbnak tűnnek, csak artikulálatlanul anyáznak egymásra, és olyan szinten acsarkodnak a közlekedő társaikra, hogy ha egy nap anarchia lenne, akkor tuti, hogy vállról kilőhető rakétákkal közlekednének. Valakit meg csak akkor engednének maguk elé, ha minimum géppuskaállványos Hummerrel csapat. Elemezte a Schumacher gépiesen higgadt diadalain felcseperedettek közlekedési kultúrfölényének tudatában a helyi kátyúkkal tarkított közúti kavalkádot.
- Csak melegvíz legyen és remélem már véget ért a Ramadán - gondolta Günther -, ma még emberek közé kell menjek- majd bekanyarodott a taxija a hotel elé. Gyors tusolás után öltönybe vágta magát, és lehuppant a szálló előterében az Ödönnel szembeni fotelbe. Ödön kérdően nézett fel az újságból - egyenesen a hivatalba menjünk, vagy van valami elintéznivalója az úrnak? - közben kezét magasba lendítve jelzett a recepciósnak, hogy rendeljen ripszropsz egy taxit. Günther megvakarta a fejét, majd így szólt:
- van ebben a városban egy McDonalds?- ugyanis a reptéren a West Whiteman Medicare szolgálaton felvet L-H2-V-T-Sz (lepra-hastifusz-herpesz-vérhas-tripper-szamárköhögés) kombinált vakcina által kialakult gyomorémelygése múlófélben volt és egyre inkább megéhezett.
- Van éppenséggel olyan is- húzta a száját a műanyagkajától irtózó Ödön - de minden hivatal környékén van legalább egy jóféle beülős beszélgetős hely, majd az új kollégák eligazítanak, hogy hol nem vágják át az embert.
Günther a Discoveryn látta, hogy egyes keleti népeknél nyers birkafejet esznek, ezért gyorsan elhessegette a képet, de egyelőre a McDonalds téma is a háttérbe szorult. A belvárosi dugóban araszolgatva aztán Günthert lenyűgözte a sok történelmi (vagy legalábbis helyrehozhatatlanul réginek kinéző) épület közé találomra bedobott üvegkocka, a kosz és a zaj.
Előbb csak óvatosan, majd látva Ödön segítőkészségét, egyre gyorsuló tempóban érdeklődött minden, az eszébe jutó dologról, hogy hol tartják a magyarok a lovaikat, (egy, az átlagosnál is nagyobb kátyú után) mikor volt az utolsó bombázás, egyet viszont magától megértett, tapasztalt, Budapesten mindenki mindenkit ismer, és köszönnek is jólnevelt civilizált emberek módjára egymásnak. Így belépve a hivatal ajtaján, a felsorakozott kollégák előtt fitogtatta is újonnan szerzett magyar tudását, és köszönt, emígyen : -Guten Tag, bazdmeg, ich bin Günther.- A kínos csendet a Nagyfőnök törte meg, - izé, mongya már a németnek, hogy mi itt nagyon örülünk, meg a szokásos, meg erőtegészséget, aztán kaja, mert felmelegszik a hidegtál. - Ödön legjobb tudása szerint mesélt valami szépet Günthernek, aki szinte könnyekig meghatódott az újdonsült kollégái törődésén.
Az állófogadáson az utolsó félelme is eloszlott, sehol egy skalpolt nyers birkafej, és úgy tűnik a magyarok mégsem csak és kizárólag gulasch-t esznek, és nem minden nőt hívnak Piroschkának, sőt, a csárdásch sem az az ultimatív party-elem, de ne szaladjunk előre a történetmesélésben. Az evészetnek hamar vége szakadt, ugyanis kis késéssel befutott Vanda is. Günther ettől kezdve csak Vanda környékén volt megtalálható, amit a többiek kevéssé értettek. Ők nem tudhatták, hogy Günther hétéves korában egy bicajbalesetből kifolyólag elvesztette egyik veséjét és a szaglóképességét.
Száz szónak is egy a vége, Günther kezdett lassan beletörődni a megmásíthatatlanba, mármint, hogy az elkövetkező pár hónapot a házi fó (Fos Domesticus) tanulmányozásával fogja tölteni, a civilizációtól távol, ámde bomba nők társaságában. A srácok is barátságosnak bizonyultak, Samu példának okáért mindenki nagy meglepetésére ékes németséggel egy rövid előadást tartott, melyből Günther es Ödön annyit értettek meg, hogy valami halakról volt benne szó, Aranka viszont rögtön vágta, hogy miről is szól itt a fáma; természetesen átlátta ő már a kezdetektől fogva, mire is megy itt ki a játék, hogy Günther nem más, mint a düsseldorfi önkormányzat beépített embere, aki felméri a terepet a felvásárlás előtt. Ennek megfelelően minden német nyelvtudását összeszedve odabátorkodott Güntherhez, es rákérdezett : - Wieviel? - Günther meglepődött a kérdésfeltevésen, általában a fizetővendégek szokták megkérdezni a hölgyeket a tarifáról, de hát ahány hely, annyi szokás. Kissé zavarban volt, mert Vanda vonzó külleme nem hagyta hidegen, így megkérte Ödönt, hogy adjon kitérő választ, Ödön már mondta is készségesen, anélkül, hogy tudná miről van konkrétan szó:
- Günther úr még nem tudja pontosan, de megfontolja mindenképpen, és visszatér idejekorán az ajánlatra.- Aranka pedig felsőbbrendűségi tudatának teljes birtokában elvonult, hogy megejtsen pár telefont.
- Jajj, drágám, képzeld, már itt is vannak a dajcsok, hogy ne mondjam, már a spejzban vannak, és felmérést tartanak, de ezt nem tőlem tudod.- Mindeközben a Nagyfőnök félrevonta Gusztit, hogy közölje vele a nagy hírt, hogy bizony holnap reggelre kész legyen ám az átfogó jelentés a házi fóról. Gusztink szeme kissé elködösült, de a Nagyfőnök kérése parancs, meg hát a saját hülyeségének köszönheti az egészet, szóval gombóccal a torkában csak némán beletörődően bólogatott.
--------------------------------------------------------------------
legközelebb : Guszti és a Jelentés - Disz isz a biginning of a bjutiful frendsip, avagy a Nagyfőnök barbekjuzik – a végén mindenki énekel, de milyen kihatással lesz ez a főhőseinkre?
_____________________________________________________________________________
De előtte holnap : Közbeszerzési panama 1, bilincsbe vert főnökség