Sziasztok,
Ez a blog nem igazán élte el a célját és részemről nagyjából eddig tartott, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy egy időben nem élveztem volna az írását, bízom benne, hogy ti pedig olykor az olvasását:-).
Az volt az eredeti elképzelésem, hogy a könyvemet hirdetem vele (lásd a bannert, 50% az esélye, hogy a nolikantal.com honlapra klikkelhetsz át) ugyanúgy, mint még néhány ennél is „gerillább” marketing eszközzel, viszont a meglehetősen agresszív kampányom és a provokatív honlap ellenére (vagy talán pont amiatt?) online még kevesebb könyvet értékesítettem, mint könyvesboltokban, pedig ott semmilyen hirdetési lehetőséghez sem jutottam. Ugyanis elvből teljesen közpénzmentesen, bármilyen hátszél nélkül szerettem volna médiafelülethez jutni, ezért kezdtem el blogolni (is), hogy a potya hirdetőfelülettel is népszerűsíthessem a könyvem, ami amellett, hogy szórakoztató, afféle jó kis sírva-röhögős ponyva, szerintem fontos társadalmi üzenetet is hordoz és nem utolsósorban pártatlan mű. Az átlagember szemszögéből mutatja be a Don-kanyar, a délvidéki mészárlások és a holokauszt tragédiáját
Itt, a hivatal.blog.hu-n viszont elég egyértelmű volt a felállás. A tartalom néha talán elment túlzottan abszurdba és egy picit talán túlontúl belterjessé vált, de egy pici „kemény mag” napi rendszerességgel olvasta és egy idő után már az „eszköz” fontosabbá vált a célnál. Élvezettel írtam nap mint nap a sztorikat és egyre kevésbé izgatott, hogy mindez nagyon kevés könyv megrendelést eredményez. Néha kikerült a blog az Index blog kiajánló „főketrecébe”, kezdetben ennek örültem, mint majom a farkának, majd kiderült, hogy az olvasottság ettől ugyan hihetetlenül nő, viszont az átklikkelések és főleg a megrendelések azonban egyáltalán nem egetverőek (persze lehet, hogy ha nem ilyen meredek az árukapcsolásom, akkor hatékonyabb az értékesítés). Viszont pár elismerő kommentet sikerült begyűjtenem, ami igazán jól esett. Persze belefutottam egy kekeckedő „fikagépbe” is, de valahol az is szórakoztató volt, meg aztán ő unt rá előbb :-).
A blogot érte plágiumvád, amibe még lenne is ráció, hiszen a kezdő ötletet vállaltan egy sikeres és szerintem kifejezetten jó blogból merítettem. Amúgy az nyilvánvaló, hogy ez a viszonylag kis olvasottságú blog nem szippantott el más blogoktól olvasót, viszont egy másik „sztárbloggertől” pár szavas, „nézd meg inkább a saját blogodat” típusú lekezelő lesajnálásokat követő visszafroclizások után teljesen érthetetlen irigység vádakat is sikerült a viszonylag rövid blogger „drogkarrierrem”:-) alatt begyűjteni. Szerintem nettó baromság, tőlem aztán lehet az ország legolvasottabb, legelismertebb blogja az övé, hisz egész más témában utazik, mint a hivatal.blog.hu és blogja a Lefagyasztott hadsereg eladását, mivelhogy legjobb tudásom szerint nem hirdet hasonló tárgyú könyvet a blogján, pedig végképp nem befolyásolja.
Na mindegy, apró kis bosszúságok a fentiek, a nagyobb gondot még fentebb megírtam, és emellett a minden munkanapra bevállalt friss bejegyzés nem kevés energiámat emésztette fel. Pedig ’hál istennek segítőim is akadtak. Elsősorban Tsabi, majd Mr. Reinhold is beszállt a blogba és megismerkedtem teljesen sztárallűrmentes sztárbloggerekkel is, nagy-nagy köszönet nekik, de főleg nektek, Ismert és Ismeretlen Olvasóknak.
Időközben a honlapom „megszelidítését” is elhatároztam, már meg is kezdődött, de még távolról sincs vége a projektnek. Mivel ecettel nem nagyon sikerült a légyfogás, hátha mézzel összejön, mint a mesebeli király udvari bolondjának. Köpönyegforgatás rulez, remek hungarikum, mint tudjuk:- ).
Ti azért ne adjátok fel. Próbáljátok megmutatni a civil kurázsit, blogoljatok akár l’art pour l’art, a blogolás élvezetéért (ha valaki beszállna immár Tsabi vezetésével a hivatalba, írjon, egy sima hobbi blogoláshoz amúgy is talán ez a méret a legjobb) és média hekkeljetek, akár agresszívabban is mint én, csak arra ügyeljetek tőlem jobban, hogy olyan embereket ne bántsatok meg, akik azt cseppet sem érdemlik. Ezen a blogon bízom benne, hogy provokációim ellenére indokolatlanul senkit sem bántottam meg. Egyetlen olyan poszt volt, amiben talán elvetettem a sulykot. Érkeztek kommentek pro és kontra. Van aki megértette a célom, van aki nem. De „legnagyobb” bírálóm - aki mellesleg egy nagyon rokonszenves, tisztességes kommentelő- érveit elfogadva, hogy indokolatlanul ne okozzak senkinek se fájdalmat, azt az ominózus posztot töröltem.
Hát ennyi, még pár posztot megírnék, meg a karakterekből is hiányzik Ezott Erika, minden valamirevaló hivatal feng-shui – horoszkóp – ezoterika guruja, de ezt valszeg már kihagyom. Két másik blogban gondolkodom (mert kemény drog ám a blog:-)) az egyikbe a közeljövőben biztos nem kezdek bele, meg kicsi is a potenciális átfedés, más nyelvben csinálnám. A másik ötletet kiajánlottam másnak, még nem adott egyértelmű választ, hogy belevág-e. Annak egyik előnye, hogy a kommentelők töltenék meg tartalommal és az is teljesen más tematika. Ha valakit érdekelné az esetleges új irományok, küldjön egy e-mailt a nolikantal@gmail.com-ra és kap értesítést, ha lesz valami új a felsoroltak közül.
Minden jót mindenkinek, kellemes olvasást és írást, mert mint ahogy egy kedves bloggertárs írta, a közfelfogás ellenére manapság egyre többen olvasnak és még többen írnak:-). Azért ne vigyétek túlzásba, mert a blogolás, mint minden más túllihegett hobbi, „túladagolva” öl- butít és nyomorba dönt-). Bátran kritizáljatok, mi több, sziporkázva fikázzatok másokat, de lehetőleg ne lekezelően és öncélúan. Ne feledjétek az alábbi giccsbe hajló nolikizmust: ami nektek csak egy blog, az lehet, hogy másnak az élet!:-)