A hivatalban minden munkanap más: H-K-Sz-Cs-P(1/2)

Kinga picit feszülten libbent be a Nagyfőnök irodájába, hisz nem jellemző, hogy csak úgy behívja őket. Már azért is leugatta a fejüket, ha e-mailt küldtek neki. Neki ne e-mailezzen egy közönséges beosztott, küldje meg a Kisfőnöknek, aki ha kell, majd forwaldol neki. A Nagyfőnök megdicsérte a frizuráját, majd lehúzta a sliccét. Kinga a döbbenettől köpni-nyelni nem tudott, annak ellenére, hogy nyilván az utóbbi lenne a konkrét vezetői elvárás. A Nagyfőnök csak ennyit mondott: - Ne kéresd magad ribanc, látom, hogy be vagy rám indulva, lóg a fasz a szemedből, mint mindig. Lássuk, mit tudsz, érdemes-e téged még állományba tartani. Vagy most a válság közepén akarsz új állást keresni? – Kingának mint falat kenyér kellett a havi fix. Így, hogy a forint játékpénz lett, egy huszassal már megnőtt a havi törlesztőjük és a férje cégénél is remeg a léc. Napokon belül beindulhat náluk a csoportos. De, hogy mindezért bekapja ennek a hatalmával gátlástalanul visszaélő, köztörvényes hájpacninak a bránerét? Broáá! Van más választása? Úgy érezte magát, mintha pucéran egy olyan átlátszó oldalú hordóba tuszkolnák, ami színültig töltött takonnyal és emellett meztelencsigák és piócák nyüzsögnek a lében és nyálkás testükkel folyton hozzáérnek, ami még egy fokozattal erősíti hányingerét. – Nem érdekel, én ezt nem csinálom végig. – futott át az agyán. Csak éppen nincs menekvés. A párnázott ajtót a Nagyfőnök kulcsra zárta. A hifin feljebb tolta a Gazdasági rádió hangerejét. Teljesen sarokba szorított: Előtte a Nagyfőnök tornyosul, mögötte a csupasz fal, illetve dehogy csupasz. Rajta a hivatal ISO 9001-es tanúsítványa, valamint a Magyar Köztársaság Ezüst Lovagkeresztjének emlékplakettje, amivel tavaly tüntették ki a górét, és egy kép a Matterhorn hófedte büszke csúcsáról, ahová a Nagyfőnök és neje szinte minden évben sielni jár.

A vöröslő fejű Nagyfőnök izgatottan horkantott egyet és a magát majd’ elhányó részmunkaidős Kinga fejét a nyitott sliccére nyomta. „Odabenn” félkemény makkjára pár őszes-vöröses szőrt tapasztott penetránsan ilatozó előváladéka. De mégis mit tehetne? Tisztaerőből beleharap? Ugyan-ugyan, a rendőrtábornok vadászcimborákkal körülbástyázott Nagyfőnök úgyis azt hozatná ki az ügyből, hogy ő, mint egy tipikus fölfelé törtető szopóskurva kezdeményezett.

- Ha fogazol, véged! - horkant rá munkáltatói jogai gyakorlója, mintha csak a  gondolatait olvasná.

És ha tetten érné. De hogyan? Míg nyeli a fejes kígyót, dob egy SMS-t a rendőrségre, hogy: „Segítség, szopatnak!”. Persze, biztos másodpercenként figyeli a Yard ügyeletén a Munkahelyi Zaklatásos Antiszopix Házinyúl Akciócsoport az SMS falat. Meg a Nagyfőnök ötször a gyomra közepibe lőné a gecijét, amíg azt a hülye T9-es funkciót egyáltalán ki tudná kapcsolni. Végtagjainak remegésétől a bokalánca is megzörrent, majd egész testét elöntötte a veríték és essünk túl rajta alapon megadta magát. Csak előtte vett egy mély lélegzetet és tágra tátotta a száját, majd kiszáradt nyelvére cuppantotta a nagy büdös semmit… - Ugyanis ebben a pillanatban riadt fel rémálmából. Kombinéjából facsarni lehetett az izzadtságot. Jó két percbe is beletellett, mire rájött, hogy mindez csak egy szörnyű rémálom volt. – Mekkora hülye picsa vagyok!- röhögött fel. Hisz mivel a péntek mindenkinek csak fél munkanap, a mai pedig második péntek, ő mint részmunkaidős ma be se megy a hivatalba. Meg különben is, ilyesmi a valóságban természetesen sohasem fordulhatna elő.                 

_____________________________________________________________________________

 Szolgálati közlemény: A főnökség, a minisztériummal egyeztetve és egy külsős cégtől  megrendelt tanulmány eredmyénét hasznosítva elrendelte, hogy a holnapi munkaszombatot a hivatal dolgozói távmunkával dolgozzák le. így a fűtés és az irodavilágítás megtakarítható, a hivatalnokok pedig a hivatal helyett kivételesen otthonról nem csinálnak semmit.

____________________________________________________________________________

Következik: ajánljátok fel adótok 1%-át Péderke sportolására, (de csak hétfőn)

 - Csapjuk szét az agyunkat, fiúk, lányok, ha már egyszer itt vagyunk!- kurjantotta el magát a repülőgép-hangárnyi dizsi bejárata előtti sorbanállás közben Aranka. –Baszki, vén nyársatnyelt prűdkurva, most gondolod, hogy trendi vagy, mert ilyen fiatalos szöveget tolsz. Kábé annyira hiteles ezt a te szádból hallani, mint a világbékéért aggódó szépségkirálynő sirámát. -állapította meg magában Samu. – Na, mindegy, ha már így alakult, hogy a kultúra utalványokat csak együtt tudjuk elverni, akkor essünk túl rajta. – motyogott magában tovább. Azt, hitte, hogy még egy kötelező munkaidőn túli kényszermosolygásban lesz része és meg se fordult a fejébe, hogy talán mindannyiukra életük legnagyobb banzája vár. Pedig úgy lett. Guszti kivételével megittak egy-egy mojitót (Samu persze ezen is mérgelődött. -A fasz kivan ezzel az esőerdővel!-  duzzogott magában, amint a szívószállal kevergette a poharában úszkáló hívárszerű mentaleveleket - Divatmajmoskodunk ezzel a szirupos löttyel, ahelyett, hogy legurítanánk egy-egy korsó sört. -), majd az egyik sarokban bátortalanul elkezdtek lötyögni.  Kinga egyre felszabadultabban folytatta az aranyflitteres dzörzérucijában a picsariszálást. Önfeledten ringatózott a nem is olyan régen letűnt házibulik jól ismert ritmusára. Santa Marija, Don Quijote, Porsche, Szerelem, Száguldás, majd az Abbától a Dancing Queen-t már a terem közepén ropta. És akkor valami megmagyarázhatatlan parajelenség történt. A válogatott modellalkatú, hyperplatformos, botoxozott, szilikoncsöcsű húszéves szinglipicsákat mind egy szálig lemosta a parkettről és rástartolt a retro est szinte összes pasija. Vidékről tucatnyi kisbusszal jöttek fel white partizni a szomszédos hangárba, csak előtte idejöttek alapozni. Az se kizárt, hogy az egyik csapat chippendale fiúkból, vagy egyenest a táncművészeti főiskola növendékeiből állt, mert szabályos formációt alkotott a majd’ ezer fős tömegben a száz-százötven fehér ruhás különítmény tucatnyi izmos táncoslábúból álló kemény magja. Mindannyian Kingának imponálva akartak lötyögni, amikor felcsendült a Milyen tuti hely Babilon, akkor a fehér ruhás csávók, mint valami Medveszky Ilona szerű dívát (csak éppen nem volt olyan múmia-vénasszony keverék bukéja, de a szageffektusokhoz ott ropta a közelben Vanda) emelték a combjainál fogva magasba az istennőként bálványozott, részmunkaidős husikájukat. Mind valami indiai film záróbetétben. Tiszta Bollywood.

- Buli van, baszod alásan! Gyertek a hivatalba, ott minden nő szép és minden férfi izmos!- kurjantotta el magát Guszti, miközben Aranka és Vanda között táncikált. A kis seggdugó pocakjával Aranka tomporához dörzsölődött, hisz a buli idejére természetesen elásták a csatabárdot, és viccesen, bátortalanul csöcsörészte is a kolleginát jobbjával, míg ballal a hátulról szorosan hozzásimuló, haját eszelősen rázó, magasba nyújtott kezével levetett blézerét forgató Vanda seggét taperálta. – Nem hiszem el, azt hittem, hogy ilyen csak a mesében, meg a Hustlerben van!- futott át döbbenten Samu agyán, de nem sokáig hagyta, hogy a gondolatai kínozzák. Fejéből a vér ugyanis seperc alatt  alacsonyabb fertályába torkolt. Két későtini sokadik kerületi Lolita ugyanis nemes egyszerűséggel letolta a bárpultot támasztó Samu gatyáját, és mivel a retro blokk már a kilencvenes évek zenéjénél tartott, amikor felcsendült Ganxta Zoliéktól az Ez egy fasszopó, ez egy seggynaló! c. örökzöld, a lánykák Samun mindezt tettlegesen is előadták. – Milyen jó, hogy alul is megmosakodtam és, hogy az aranyerem se rakoncátlankodik mostanság. – mélázott el pár perc múlva, immár kielégülten.

– Szia, Samu bácsi, látom jó volt a tripp!- kacsintott Samura egy platinaszőke huszas maca, majd gyorsan lekevert neki két cuppanós puszit is. Sarolta, Aranka lánya az új befutó, aki valahonnan szintén iderajzolódott a buliba.

– Bedobtam a kis sunyáknak a csontot, hogy te vagy a malévos Abramovics biztonsági főnöke, a Guszti bá’ meg a főkönyvelője. Csak beszéljetek oroszul, de úgy látom, hozzád szótlanul is hálásak voltak, kuncogott Saci. Samu most vette észre, hogy Guszti friss, üde, kiskorúság határán álló puncikból álló gyűrű kellős közepén ripacskodik. –Davaj!davaj! meg – szpasziba djévuska! - kurjongatja.

Vanda pár fehérruhás sráccal vihogott.

- Tök jó fejek!   Vidékről jöttek white partyra, csak előbb itt alapoznak. Honnan is vagytok? Valahol Tatabánya környékéről, na itt van a nyelvemen a falu…-de nem folytatta, mert vihogva hagyta magát taperálni a két fehérbe bújt újsütetű haverja által. Habár az egyiknek gyanús volt a fehér gatyója. Mintha egy fekete nacit gyorsan lezománcoztak volna fehérre, de üt a buli, kit érdekel. Egyszercsak Vandus lelkesedése teljes mértékben alábbhagyott. Mi  több, átcsapott hiszterikus undormányba.

– A fasszopó falusi bélmosó jó büdös kurva anyátokat tirpák kis köcsögök, mangalicafejű tahók, a Néprajzi Múzeumba' kitömve kéne mutogatni titeket a derekatokra kötött, százötven éves Devergo pulcsiaitokkal együtt!- ordított rájuk Vanda, de a csókák csak röhögtek, tuti, hogy valamitől már jól be voltak állva, és a hivatalnok 3,14csát azzal is tovább cukkolták, hogy valami undormányos, ragacsos kis gömböt kapott elő egyikük, amivel Vandus lágyéka felé közeledett.

– Ezt dugd föl büdösasszony, egy originál mangalica szem, hátha elnyomja a bukéd és nem húz el broázva a sunyiba a herceg a fehér lovon, baszod! – A fölpukkadt Vanda elcaplatott egy másik pulthoz, de Samu ottmaradt röhögcsélni a vidéki arcokkal. Tök jófejek, a szövegük pláne nem kispálya. Meg is dumálták, hogy majd leszerveznek egy jó kis disznóöléses falusi turista csomagüdülést, a megyei nagyember Deutsch Viktorral tutkó el tudják boronáltatni, hogy üdülési csekkel is fizethessenek. Guszti is már unta, hogy a túlfizetett ruszki főkönyvelőt kell adnia a kis tojáshéjas seggű bigéknek, inkább Samuékkal vegyült. Irigységgel vegyes szomorúsággal állapította meg, hogy manapság mennyi klassz kis illegális úri huncutság közül lehet válogatni, míg az ő idejében legfeljebb ha gyógyszerre ihattak rá. Most meg már egy kortyot se ihat, de ez hosszú.

–Na evve’ inhalálj Guszti bátyám, full gecc az anyag baszod!- Vihogtak a föliratos fehér egyenpólós újsütetű haverok. Aztán még valami bogyót is kapott tőlük, úgyhogy amikor elbúcsúztak és a hivatal parti szekcióját átdobta taxis Tibor az A38-as hajóra, Guszti már nagyon kész volt. A Laibach koncerten épp a Geburt einer nation végére értek oda és a szintetikus kutyaszarokkal felturbózott Guszti bá’ nem bírt magával. Felpattant a színpadra, a biztonságiak hirtelen nem tudták lerángatni, aztán meg nem is akarták.  Guszti lerántotta tűzpiros, padlószőnyeg anyagszerű gumis nyakkendőjét és Joe Cockeres-en elszabott zakója jobb ujjára karszalagot kötött belőle magának, majd a színpadon egyenletes, szabályos díszlépésekkel masírozott és jobb karját azonos időközönként, ütemesen Heil’ Hitler köszönésre lendítette.

 – Carl Zeiss Rummenigge, Joachim van Ribbentropp! Carl Zeiss Rummenigge, Joachim van Ribbentropp! Ein, zwei Polizei, drei, für Brigadier! Ein Volk, ein Führer! – skandálta ütemesen és   időközönként olykor beszúrta az alábbi refrént is: – Aha, aha, aha! Da, da, da! A koncert közönség pár másodperc értetlen döbbenet után vette a lapot és vidám befüttyentésekkel tarkított visító röhögéssel éljenezték az elszabott zakós, mataseggbeállt szépkorú jövevényt a színpadon. Azt hitték az alkati hasonlatosság okán, hogy a Laibach special guestje nem más, mint Vitár Róbert. Vi-tár-Vi-tár!- skandálták és addig le se engedték a tribünről, amíg nem ordította a mikrofonba budakeszi sváb akcentussal, hogy: Usi Disszl, de akkor már a fejébe szállt a dicsőség és a színpadról tömeg-szörfözve szállt alá a "rajongói" közé. Ennek csupáncsak az volt a szépséghibája, hogy kiejtette a BKV bérletét. Egy garbó fölött olyan apró biszbaszos, kézműves díszítésű bőrnyakláncot viselő, erősen bölcsészfazonú lányka találta meg a bérletet, és milyen kicsi a világ, kiderült, hogy Tukacs Kálmán lánya az illető, aki Gusztinak az AA-ból országos cimborája. Együtt mentek át a Zöld Pardonba. A ZP-ben pont az Euro Retrodiszkó végét csípték el, ahol a becuccozott Guszti nem bírta ki, hogy ne a bárpult tetején ropja a Rámajára. Szerencsére megúszta egy-két ejnye-bejnye vén hülyével, majd kezdődött a Boban Markovićék koncertje. - Lejárt lemez ez a balkáni cigojner fúvós csapat - duzzogott magában szokásához híven Samu, de azután gyorsan észrevette magát. - Végtére is mit nyavalygok? Hány középkorú hivatalnoknak nyalta ki a seggét és szopta ki a bréjét szimultán két olyan kis zsenge puncus, akiknek a születési dátumától is alapjáraton elsülne a farkam?- vonta le a pozitív következtetést.    Ezután átviharzottak egy techno partira, ahol az egyik arc Arankától megkérte Sarolta lánya kezét. Elég befolyásos lehetett a csávó helyi szinten, mert lekevertette a DJ-el a Ministry of Soud szettet és amíg az anyósjelölt+lánya kombó előtt fél térdre ereszkedett, berakatta az Iron Maidentől a Bring your daughter to the slaughter-t. Azért nagyon be lehetett állva, mert másnap SMS-ben visszacsinálta az egészet. Majd elmentek pofavizitre a Capellába, mert Péderke a lelkükre kötötte, hogy öri hari, ha nem néznek le. Aztán meg ki az a hülye, aki magára haragítna egy büszke meleget a pénzügyről? Péderke igazándiból az új kapcsijával akart villogni, és még inkább azt akarta az egész világ tudomására hozni, hogy már nagy ívben tojik a debreceni 2.0-ás Jávor Pál hasonmás biszex gyerekre. 

- Összejött egy nővel, egy kövér nővel! - érted Samukám? - majd büszkén mutogatott a színpadra fellépő új szerelmére, a capellás kabaré egyik sztárjára, a Psota Irén hasonmás travesztitára, aki épp belekezdett playback alá tátogni az Orphy, Orpheumot.

    Aztán még leugrottak az Oscarba, de Guszti a sok okosságtól már annyira K.O. volt, hogy a szeparéban kidobta a taccsot, amiből pár csöpp a szomszédos társaság asztalára is jutott. Na, ez öreg hiba volt az öregtől. Egy karfiolfülű nagy benga állat megragadta a gigáját és azzal fenyegetőzött, hogy ott helyben kitépi a vén fasznak a gerincét a torkán keresztül.

- Ne má’ Olimpikon, hagyd a picsába a szerencsétlen vén hülyét, feltételesen vagy baszod!- csitítgatták barátai. Végül abba maradtak, hogy Guszti szépen föltakarítja a mocskát és akkor nincs harc. A belassult Guszti már vagy öt perce sikálta a dzsuvát egy pézsével. Már Olimpikon is intett neki, hogy jó van öreg, húzz a rákba, de Guszti még erősödött, hogy: - még ott egy pötty!- na ezen már Olimpikon is röhögött. Végül elhúztak a Piaffba levezetni, majd hétkor mindenki haza taxizott egy gyors zuhanyra, mert már vastagon péntek volt, ami ugyan csak fél-, de azért mégis munkanap.

–Másfél óra múlva folyt. köv. a teakonyhában!- nyögött be   fáradtan Aranka egy utolsó poént.                     

_____________________________________________________________________________

Következik: Leszopsz vagy kiruglak                   

- A faszom ebbe a szakadt krimóba! - háborgott a Samu melletti asztaltársaságból az egyik tag. –Bínó rozét kért, erre mit csinált a pultos tehén? Magabiztosan mondta, hogy: megoldjuki, majd az egyik vájdlinból kimért a poharába egy leveseskanál rizlinget, a másikból meg egy Durbint sógort. Baszki, ilyen állatság még a Galápagosokon sincs!

- Mit vártál, baszod, fasz ki van az ilyen borozókkal, itt még sör sincs. Megisszuk, oszt húzunk a picsába, amúgy meg a múlt hétről lógsz nekem 1024 forinttal.

- Milyen egy faszfejek. – gondolta Samu, a kockás abroszos asztal melletti talponálló pultot támasztva. Mi a csipát várnak egy borozóban? 1953-as Dom Perignont? Nem, hogy örülnének, hogy a csapos Pirike ilyen frappánsan megoldotta a rendelésüket. Mégis mit akarnak 80 forint/deciért? Sör meg mi a ráknak lenne borozóban? Mintha kegytárgyboltban tartanának óvszert. – duzzogott magában még egy sort, majd meghúzta príma kis hosszúlépését. Valami rendszergazdák lesznek ezek a gizdák. Már kétszáz méterről is ki lehetne ezt róluk szúrni. Széthízott, kockásinges tohogya taplók, csak az Alföldi papucs hiányzik a lábukról. A szövegük pedig kockásabb a Tesco háromezer négyzetméter járólapjánál is. Röpködtek a proxik meg a bitek, sok-sok 'faszom tudjával összekötve.

- Mi a web 2-es?- faszom tudja, vágta rá a többi. – A köcsög júzerek parasztvakítása, mi más, semmi.

-  Szóval semmi? Na, akkor majd én megtöltöm tartalommal!- futott át Samu agyán. Annyira felvillanyozódott, hogy majdnem homlokon csókolta a szomszédos asztal mellett diskurálókat. Végtére is, ha még oly áttételesen, de azért övék az ötlet. Vagy legalábbis annak a csírája. Miután odalett a négy éven át hizlalt fikagömbje, teljes letargiába esett. Újat nevelni nincs lelkiereje, attól fél, belerokkanna a gondolatába is, hogy már hol tarthatna. Egy monumentális fülzsírgalacsinban gondolkodott, de az még sem az igazi. Most viszont megszállta az isteni ihlet. Spermabankot alapít!

2.0

Olyan webkettes módra, kicsiben és önerőből kezdi. Először is magát csapolja, hisz a hivatalban úgyis szinte minden nap kiveri. Minek vésszen ezentúl a csatornába megismételhetetlenül egyedi kromoszóma állománya? Szépen naponta felcímkézi, hogy kire gondolt, amíg lefejtette az aznapi termést. Pl. Angelina Jolie, büfés Tercsa. A bérházuk pincéjében úgyis ott porosodik négy-öt műanyag zsák használatlan székletminta gyűjtő tégely. Nem uniós szabvány, hiányzik valami tanúsítványa, ezért kivágták, pedig amúgy semmi baja. Az majd jó lesz. Vagy mégse, a székletes tégely az olyan snassz. Nehéz lenne marketingelni, mint ondó petri csészét. Viszont a házból a fényképész Guaduánfy úrtól biztos tud szerválni műanyag filmtekercses flakonkákat, hisz most már mindenki digitálist használ, biztos ott tornyosulnak a laborjában. Ez az, dőlni fog a lé, az ismertség, és újra kreatívkodhat. Közösségi hálót fog építeni, mondjuk Mygec, vagy hasonló néven. Jessz, csapott a levegőbe, de aztán gyorsan visszavett a látványos örömködésből, mert a borozóba  mindenki értetlenül bámult rá, hogy mi a fasznak ujjong. Azért diszkrét, csendes ünneplés gyanánt rendelt még egy hosszúlépést, a juke-boxban pedig az alkalomhoz amúgy is illő Máté Péter számot választotta. „Most élsz, vigyázz, hogy mindent jól csinálj, mert a legapróbb hibád, megbosszulja önmagát!” – dúdolta együtt kedvencével kedvenc dalát. Lelki szemei előtt már az arannyá változó gecifolyamok torkolltak új google-nyi dollár- és euró óceánba, csak persze ahhoz észnél kell lenni, mint amire dalával a tragikus sorsú könnyűzenei géniusz is figyelmeztette.   

_______________________________________________________________________ 

Következik:  A  házi fó

 De szó szerint. Úgy tűnik idén nem tudta Guszti kihúzni  Katalin napig a száraz időszakot, vagy csak más miatt volt indiszponált, de tény, hogy megtörtént a kellemetlen malőr. Amennyire tudta letakarította, de fehér frottír zoknijának bolyhai sajnos bogáncsként tapasztották meg a makacs szennyeződést. Aranka persze rögtön kiszúrta, hogy rangidős kollégája lábán a pasztell fos színű valami tényleg az, aminek látszik. - Te jószagú úristen, ennek nem szabad kiderülnie.! Gusztáv, azonnal takarítsa le magát! - hadarta elvileg suttogva, de a teátrális toporzékolása közben a főnökségi irodák felé vetett pislantásai alapján nyilvánvalóan a fő célja éppen az elleplezés ellenkezője. Itt a remek alkalom, hogy kompromittálja a vén szarost. Guszti lehet, hogy az imént éppen az ő ölébe tojta csoportvezetői kinevezését, ujjongott némán, miközben együttérző arcot erőltetett magára és egy darab papírtörölközőt nyújtott Gusztinak. A papírtörölközőnek csak a legislegszélét fogta, közvetlenül a perforáció mellett, mintha az ab –ovo szaros lenne. Gusztinak esélyt sem adott arra, hogy úgy-ahogy foltmentesítse a frottírt.

 Előtte

Pedig az öreg ex(?)alkesz gyámolatlanul dülöngélve elkezdte magát tisztogatni, viszont Aranka két-három másodperc múlva az orrához kapott. – Elviselhetetlen ez a bűz (mondjuk más szagárnyalattal, de valójában semmivel sem volt erősebb a Guszti féle buké, mint Vanda nehéz napon), mi van, ha kijön az ÁNTSZ? Akár a minisztériumból is betoppanhatnak, erre a hétre van időpontjuk a Nagyfőnöknél. – Két hét múlva jönnek. - jegyezte meg Samu, de Aranka mintha ezt meg se hallotta volna, pedig maga is nagyon jól tudta, hogy mikor jönnek a minisztériumból. Szarszag helyett vérszagot szimatolt. Itt a remek alkalom, hogy eltakarítsa Gusztit. Ha minden jól megy, rövidesen az elfekvőben tisztába is teszik, ő pedig már arról ábrándozott, hogy melyik Burdából varrassa meg a csoportvezetői kiskosztümét.  – Ezt tisztáznom kell a vezetőséggel, mielőtt eszkalálódna a probléma, Gusztáv, remélem tisztában van vele, hogy mindezt elsősorban a maga érdekében teszem!- majd berohant a Kisfőnökhöz, és elhadarta a kínos Gusztáv-szituációt. A Kisfőnök idegesen toporzékolt, mintha ő is éppen most tojta volna össze magát. A középvezetői tréningeken sok mindenre felkészítették, de a bokáját lefosó beosztott esetét még ott se okították. Ilyet még a Sorbonne-n, de még a LENA-n se tanítanak. Tanácstalanságában berohant a Nagyfőnökhöz, és röviden összefoglalta a tényállást.  Aztán furcsán záródott le az ügy. A Nagyfőnök percekig szinte fetrengett a röhögéstől. A Kisfőnök értetlenül nézte. Előbb szolgalelkűen együtt vihogott vele, majd leste az utasítását. De az nem jött. A végén a röhögőgörcstől már alig kapott levegőt és két karjával olyan mozdulatot tett, mintha valakit, vagy valakiket elhajtana. A Kisfőnök ezt úgy értelmezte, hogy mindenkit hazaküld. Haza is mentek. Hétfőn délután negyed kettőkor. 

Következik: Samu és a biznisz                                    

Mint ahogy az egyszeri ember mondja: két dolognak van hal szaga, a másik a hal. Mivel Vandánk a hivatalból nem hal, hanem nagyon is emlős, nos számára ez igencsak pech. Valami gyík lehet a hormonháztartásával, de amúgy kár érte. Mert vizuálisan nagyon ott van a szeren. Csak ugye egy dolog ráklikkenteni az iwiw-en, vagy vele élni egy légtérbe’, esetleg ne ’addj isten egy háztartásba’. Szóval az ötcsillagos kinézete ellenére nem túl könnyű Vandának a pasizás. Pedig mindent bevet. Napi fittnes, köldökpiercing, nonfiguratív tetkó a feszes popsi fölött, a harmadik csigolya magasságában, aminek az egyik széle egy stilizált delfinbe, míg a másik egy csikóhalba torkollik. A fószerek harminc százalékát nem zavarja a penetráns testszag. Csak ebből húsz százalék annyira igénytelen állat, hogy Vandánál szóba se jöhetnek. Ezért a maradék tíz százalék toleráns orrúból kénytelen csemegézni. Most persze madarat lehetne fogatni vele örömében, mert a nőnapi hivatali bulin a Data Room-ban megcsinálta az a Jávor Pál bajszos, ultraretrós fejű, jóképű debreceni külsős srác.

Azóta is félpercenként a monitorját lesi, vajh újsütetű Rómeója tolt-e rá Skpe-on üzenetet a Kálvinista Rómából. Sajnos boldogsága most is borítékoltan kérészéletű lesz, mert arról Vandusnak viszont nincs semmi infója, hogy a Jávor Pál szabású debreceni bonviván Don Juan két vasat tart a tűzben. Ui. annyira sokoldalú, hogy biszex a lelkem. Már két hónapja kever Péderkével is, a másságára büszke meleg sráccal a pénzügyről. Péderke nem az a típus, aki csak úgy szó nélkül benyeli ha felszarvazzák. Alapjáraton ki nem álja a biszexeket, meggyőződése, hogy megbízhatatlan, élvhajhász műmájerek. Csak a debreceni külsős 2.0-ás Jávor Pál ripityára törte a szívét és stand by-ra tette az eszét. De lesz itt még haddelhadd, ha napvilágra kerülnek a dolgok. Pl. ha egy cigizés közben „én csak a javadat akarom Vandus” felvezetéssel Aranka felhomályosítja arról, hogy mennyire sokoldalú a debreceni szagtűrő lovagja. Csak szerencsére úgy tűnik, hogy Arankához eddig még nem jutott el az infó. De ha előbb Péderke fülébe jut a Data Room-os liezon, akkor tán még jobban fog állni a bál. Samu a saját fülével hallotta, amint Péderke ezt üvöltötte a mobiljába: - Ha megtudom, hogy megcsalsz, esküszöm bazdmeg megöllek. Fölakasztalak Debrecenbe’ a Fogadalmi Templom előtti lámpaoszlopra és még egy atomot is dobok rád! De úgy bazdki, hogy a Hortobágyra is jusson belőle! És még azt  is fixúristen elintézem, hogy örökre töröljenek a melegrandi.hu-ról!- szóval lesz itt izgalom a jövő héten is. 

Következik:  Guszti lefosta a bokáját  (vagy  valami más) de csak a  következő munkanapon! 

 Gusztiról mindenki tudja, hogy kőkeményen vedel. Vagyis mindez a múlt, mert már százhetvenhat napja száraz. Persze már rég négy számjegyű lehetne, ha nem lenne az a nyomorult Katalin nap a naptárban. Mert akkor a hivatalban nem marad torok szárazon. Ez a kis Vitár Róbert hasonmás is törvényszerűen ilyenkor esik vissza.

 *

* 

(*a képek csak illusztrációk) 

Szerencsére csak pár napig tart a reggeli dekással induló ereszd el a hajamat, aztán az AA-nál mindezt könnyes szemmel meggyónja, és a mentora visszaterelgeti a száraz kerékvágásba. Guszti állítólag a pia miatt nem lett kisfőnök, de ez nem nagyon valószínű karrier-történeti hipotézis, mert a kettővel korábbi nagyfőnököt és az utolsó előtti kisfőnököt is a masszív pityizálás miatt lapátolták tepsibe. Ahová állítólag a májuk már nem is nagyon fért melléjük a kincstári hófehér damaszt burkolatba. Szóval a hivatalban a mértéktelen piálástól való tartózkodás nem igazán karrier szempont. Most viszont valamiféle csoportvezető rendszert akarnak bevezetni. Na, erre a posztra gyúr Guszti barátunk Arankával együtt. Befutó csak egyikük lehet, úgyhogy Aranka már hetekkel ezelőtt beindította a fúrógépet. - Még, hogy ez a nyámnyila szeszkazán legyen a kapocs a Kisfőnökhöz? – háborog fűnek fának. Persze szigorúan Guszti háta mögött, de ugyebár gyorsan kiderül az ilyesmi. Azért Gusztit se ejtették a feje tetejére. Mióta lekattant a piáról, ezerrel rákattant az internetre. Röhej, hogy pont ő, aki amúgy olyan síkhülye a komputerekhez, hogy még tíz évvel ezelőtt is így csodálkozott: - jé, az írógépet rákötötték a tévére!? – De úgy fest, ha egyik függőséget kell felcserélni egy másikra, akkor az IT analfabetizmus is könnyedén áthidalható. Na, szóval a Guszti talált egy csomó képet a neten Aranka lányáról, amint nyaralásokon meg raftingon mindenféle ifjú titánokkal, meg vén csókákkal hempereg. Még olyat is előbányászott ,ahol valami vén fasznak a seggéből szívja ki a kokót. Aranka különben mindenkinek arról áradozva amortizálta az idegeit, hogy az ő szent életű Saroltája ilyen-olyan Erasmusos sokdiplomás csodagyerek. De a Guszti féle zsarolda akció fordítva sült el. Az egész képküldözgetős cécóval annyit ért el a szerencsétlen expiás lúzer, hogy felvették Aranka lányát gyakornoknak a hivatalba, pár nap meló után meg maga a Nagyfőnök vitte el egy hosszú hétvégére snowboardozni.          

Következik: "Anyátok"  Aranka

 Na jó, csak minden potens férfi. Beleértve a biszexuálisokat, de még a nyitottabb melegek is legalább a kormosba bezavarnák neki. A nők viszont kifejezetten rühellik. Nem értik, hogy mi a rákot esznek rajta a férfiak. –Mennyire közönséges- sustorogja a háta mögött Aranka Vandának és viszont. Kinga valóban nem egy klasszikus, Vogue címlapról szalajtott szépség. Kellemesen husi, azért nem olyan klaudiásan tehénkés, de nehezen tagadhatná, hogy olykor alaposan a nutellás üveg fenekére néz. Na meg amiket hirtelenjében összezabál! Löncshús tepertőkrémes bucival meg Erős Pistával, fél liter Traubival leöblítve. Utána meg néha két adag somlóit is betol. Szóval nagyjából annyi köze van az egészséges életmódhoz, mint mondjuk Som Lajos székletének. A pénteki dzsinsz napot szó szerint veszi. Olyankor szinte mindig feszes farmerben koptatja a forgószéket. Aranka és Vanda szerint nemcsak a nacijait, hanem szinte az összes ruciját cé kategóriás turkálókból guberálja. – Hja persze, Őkinguciságának könnyű, ideje mint a tenger, az összes bálabontást ki tudja pécézni!- íme még egy Aranka féle gonosz kis közhely vele kapcsolatban. És ha van ideje a háta mögött továbbduzzogni, akkor persze hozzáteszi, hogy el se lehet mondani, mennyire könnyű neki, mert ő csak fele annyit gürcöl itt, mint ők. Valójában feleannyi pénzért feleannyi ideig a többiekhez hasonlóan nem csinál semmi hasznosat. Na, ezzel nem jutottunk közelebb, hogy mitől indulnak be tőle a pasik. Mármint a feszülő forrónacin túl. Talán a kis fitos orra miatt annyira kapós? Vagy még inkább dús ajkainak oly gyakran elképesztően babaszoba rózsaszínre rúzsozásának köszönheti sikerét?

Ugyanis a szövege sem az a rafkósan kifinomult, nőiesen magát kérető. Tömör és lényegretörő. Ő aztán még a Nagyfőnöknek is beszól, ha az netán összevissza hadovál, például Brüsszel meg folyamatok, hogy térjen a lényegre. – A lényegre.- mondja gyorsan és közben nyelvével még gyorsabban megnyalintja a jobb felső ajkát. Két másodperc az egész. Szöveg+szájnyalás. De ez doszt elég, hogy minden pasas fantázia mozijából beindítsa a legmocskosabbikat. Ki-ki ízlése és habitusa szerint helyezi át képzeletében a szitut. Egyiküknél a gúzsbakötött Kinga a kéjtől kocsonyaként remeg és makogva arra kérleli Urát és Parancsolóját, miután az nagykegyesen kivette a szájpeckét, hogy térjen a lényegre, vágja be neki tövig, mert már nagyon kész. Míg a skála másik végén állók magukat képzelik el széles terpeszbe kikötözve, miközben Domina Kinga fantáziavilágukban éppen egy felcsatolható műbránerrel készül a prosztata presszingre. Pedig Kinga nem is ad direkt szexuális jelzést, és még csak nem is mocskosszájú. Vanda, de olykor Aranka is cifrábban káromkodik tőle. Néha ő is mond egy-két keményet, de csak úgy spontán. Például amikor tavaly augusztusban bedöglött a légkondi, félhangosan így dühöngött: - Olyan meleg van, hogy leszakad a pinám!- Persze a feles hangerő ellenére Samu mindezt kristálytisztán hallotta, de még Guszti is. És a logikai nonszensz sem izgatta őket. A melegtől miért éppen leszakad, miért nem mondjuk elolvad? E frivoll kis megjegyzést ábrándozva továbbgondolva, még a kis seggdugónyi, pár szál haját gondosan hátranyaló Guszti szemei is úgy csillogtak a kéjtől, mint a kinyalt segg.               

_____________________________________________________________________________

Következik: Gusztáv vagyok és alkoholista           

 - Bassza meg, bassza meg, bassza meg! Nem lehetek ennyire szánalmas kis nyomoronc lúzer béna pöcs!- duzzogott magában a teljesen kétségbeesett Samu. A bérszámfejtésről az egyik hiperaktív, huszas csaj ugyanis nemes egyszerűséggel az íróasztala közepére dobott egy vastag újságbálányi úbé negyvenes formanyomtatványt. Majd a gyök kettesre gyalult  agytekervényű, Cosmopolitan alapján szabott feje közepén vörösen tátongó nyílásából mindösszesen ennyit böffentett ki:

      - Na Samu bácsi, tolja ide a köteg tetejére a saját úbé negyvenesét, oszt má’ itt se vok!- Tudod kit bácsizzál, felpörgetett koxos bige! - gőzölgött magában Samu. De persze szó nélkül a papírkupac tetejére tolta a saját nyomtatványát. Amit ez a kis nyomulós faszpörgettyű bevisz a Data room-ba és a kutya se néz rá az elkövetkező négyezer évben. Aztán, persze ha még meglesz, a régészeknek majd kordokumentumként remek csemegéül fog szolgálni. De Samu szart az egészre. Még az imént előrehajoló kis bérszámfejtő bige rózsaszín forrónacijából kivillanó tűzpiros tangabugyi oldalpántok se hozták lázba. Pedig az efféle színtévesztett ízléstelenségekre igencsak be szokott indulni. Most azonban magába roskadtan ült négy év megfeszített kreatív munkájának hűlt helyén. Egy teljes olimpiai cikluson keresztül pátyolgatta, dédelgette, szépítgette, építgette remekművét, amit ez a nyámnyila süvelvény a hirtelen rázúdított irathalmazzal Katrina- hurrikánként, vagy még inkább Hirosimára dobott atomként semmisített meg. De igazságtalanság lenne rátolni a felelősséget. - Én nem voltam elég éber. – vonta le a következtetést. Pillanatnyi mély letargiáján azonban nem sokat osztott-szorzott, hogy magát, avagy mást vádoljon a tragédiáért.

– Percek alatt legalább négy évet öregedtem, hótziher, hogy őszes hajam átment teljesen deresbe, de ki nem szarja le! – legyintett totálisan kireszetelt, kába, üres tekintettel maga elé bámulva. – Nincs, vége, vagyis már biztos ott van a polc alján a Data room-ban, csak a sok-sok papír súlyától, mint valami horrorisztikus herbárium-holokausztot megjárt, kétdimenziós amorf paca éktelenkedhet. De az már gyakorlatilag csak a hűlt helye. A súlyos papírnehezék miatt tuti, hogy esély sincs a visszagyúrására. Istenem, pedig még bármi lehetett volna belőle! Tűzoltó, katona, legyeket terelő nyulász! Visszafordíthatatlanul elemésztődött a (félig-meddig) tisztességesen megőszült, negyven felé araszoló Samu barátunk egyetlen kreatív öröme. Mintha Rodin szobrait még a Mester élete alatt egy őrült Herkules egytől-egyig miszlikre csapta volna egy húszkilós betontörő kalapáccsal. Talán most temeti el végleg ifjúkorát, amikor még spanjaival jobbnál-jobb saját ötleteiken agyaltak. Cumbájspill még a gimiben, amikor Tibi haverjával néhány csöpp tonhalkonzerv-olaj segítségével használt női bugyikat hamisítottak. Többet kerestek vele, mint a sok mintakövető droid osztálytársuk egész nyáron az Ikeában! De hol van ez már! Több mint húsz éve, Tibit is már vagy jó öt éve ha utoljára látta. Osztályvezető-helyettes lett a PSZÁF-nél. A lényeg a lényeg, hogy minden veszve. A (legalább) galambtojásnyi, puhán tartott fikagömbjének lőttek. Pedig még a szabijait is a formálható állag fenntartásához igazította.

Cseppet se volt egyszerű a kiszáradástól megóvni. Mielőtt végképp eluralkodott volna rajta a teljes nihil, meghallotta a részmunkaidős Kinga sietősen kopogó (mindig rohan), semmivel sem összetéveszthető lépteit. Talán még is van értelme élni? 

Következik: Részmunkaidős Kinga, akit mindenki meg akar dugni

De csak kedden! És aztán munkanaponként egy-egy.