- Csapjuk szét az agyunkat, fiúk, lányok, ha már egyszer itt vagyunk!- kurjantotta el magát a repülőgép-hangárnyi dizsi bejárata előtti sorbanállás közben Aranka. –Baszki, vén nyársatnyelt prűdkurva, most gondolod, hogy trendi vagy, mert ilyen fiatalos szöveget tolsz. Kábé annyira hiteles ezt a te szádból hallani, mint a világbékéért aggódó szépségkirálynő sirámát. -állapította meg magában Samu. – Na, mindegy, ha már így alakult, hogy a kultúra utalványokat csak együtt tudjuk elverni, akkor essünk túl rajta. – motyogott magában tovább. Azt, hitte, hogy még egy kötelező munkaidőn túli kényszermosolygásban lesz része és meg se fordult a fejébe, hogy talán mindannyiukra életük legnagyobb banzája vár. Pedig úgy lett. Guszti kivételével megittak egy-egy mojitót (Samu persze ezen is mérgelődött. -A fasz kivan ezzel az esőerdővel!- duzzogott magában, amint a szívószállal kevergette a poharában úszkáló hívárszerű mentaleveleket - Divatmajmoskodunk ezzel a szirupos löttyel, ahelyett, hogy legurítanánk egy-egy korsó sört. -), majd az egyik sarokban bátortalanul elkezdtek lötyögni. Kinga egyre felszabadultabban folytatta az aranyflitteres dzörzérucijában a picsariszálást. Önfeledten ringatózott a nem is olyan régen letűnt házibulik jól ismert ritmusára. Santa Marija, Don Quijote, Porsche, Szerelem, Száguldás, majd az Abbától a Dancing Queen-t már a terem közepén ropta. És akkor valami megmagyarázhatatlan parajelenség történt. A válogatott modellalkatú, hyperplatformos, botoxozott, szilikoncsöcsű húszéves szinglipicsákat mind egy szálig lemosta a parkettről és rástartolt a retro est szinte összes pasija. Vidékről tucatnyi kisbusszal jöttek fel white partizni a szomszédos hangárba, csak előtte idejöttek alapozni. Az se kizárt, hogy az egyik csapat chippendale fiúkból, vagy egyenest a táncművészeti főiskola növendékeiből állt, mert szabályos formációt alkotott a majd’ ezer fős tömegben a száz-százötven fehér ruhás különítmény tucatnyi izmos táncoslábúból álló kemény magja. Mindannyian Kingának imponálva akartak lötyögni, amikor felcsendült a Milyen tuti hely Babilon, akkor a fehér ruhás csávók, mint valami Medveszky Ilona szerű dívát (csak éppen nem volt olyan múmia-vénasszony keverék bukéja, de a szageffektusokhoz ott ropta a közelben Vanda) emelték a combjainál fogva magasba az istennőként bálványozott, részmunkaidős husikájukat. Mind valami indiai film záróbetétben. Tiszta Bollywood.
- Buli van, baszod alásan! Gyertek a hivatalba, ott minden nő szép és minden férfi izmos!- kurjantotta el magát Guszti, miközben Aranka és Vanda között táncikált. A kis seggdugó pocakjával Aranka tomporához dörzsölődött, hisz a buli idejére természetesen elásták a csatabárdot, és viccesen, bátortalanul csöcsörészte is a kolleginát jobbjával, míg ballal a hátulról szorosan hozzásimuló, haját eszelősen rázó, magasba nyújtott kezével levetett blézerét forgató Vanda seggét taperálta. – Nem hiszem el, azt hittem, hogy ilyen csak a mesében, meg a Hustlerben van!- futott át döbbenten Samu agyán, de nem sokáig hagyta, hogy a gondolatai kínozzák. Fejéből a vér ugyanis seperc alatt alacsonyabb fertályába torkolt. Két későtini sokadik kerületi Lolita ugyanis nemes egyszerűséggel letolta a bárpultot támasztó Samu gatyáját, és mivel a retro blokk már a kilencvenes évek zenéjénél tartott, amikor felcsendült Ganxta Zoliéktól az Ez egy fasszopó, ez egy seggynaló! c. örökzöld, a lánykák Samun mindezt tettlegesen is előadták. – Milyen jó, hogy alul is megmosakodtam és, hogy az aranyerem se rakoncátlankodik mostanság. – mélázott el pár perc múlva, immár kielégülten.
– Szia, Samu bácsi, látom jó volt a tripp!- kacsintott Samura egy platinaszőke huszas maca, majd gyorsan lekevert neki két cuppanós puszit is. Sarolta, Aranka lánya az új befutó, aki valahonnan szintén iderajzolódott a buliba.
– Bedobtam a kis sunyáknak a csontot, hogy te vagy a malévos Abramovics biztonsági főnöke, a Guszti bá’ meg a főkönyvelője. Csak beszéljetek oroszul, de úgy látom, hozzád szótlanul is hálásak voltak, kuncogott Saci. Samu most vette észre, hogy Guszti friss, üde, kiskorúság határán álló puncikból álló gyűrű kellős közepén ripacskodik. –Davaj!davaj! meg – szpasziba djévuska! - kurjongatja.
Vanda pár fehérruhás sráccal vihogott.
- Tök jó fejek! Vidékről jöttek white partyra, csak előbb itt alapoznak. Honnan is vagytok? Valahol Tatabánya környékéről, na itt van a nyelvemen a falu…-de nem folytatta, mert vihogva hagyta magát taperálni a két fehérbe bújt újsütetű haverja által. Habár az egyiknek gyanús volt a fehér gatyója. Mintha egy fekete nacit gyorsan lezománcoztak volna fehérre, de üt a buli, kit érdekel. Egyszercsak Vandus lelkesedése teljes mértékben alábbhagyott. Mi több, átcsapott hiszterikus undormányba.
– A fasszopó falusi bélmosó jó büdös kurva anyátokat tirpák kis köcsögök, mangalicafejű tahók, a Néprajzi Múzeumba' kitömve kéne mutogatni titeket a derekatokra kötött, százötven éves Devergo pulcsiaitokkal együtt!- ordított rájuk Vanda, de a csókák csak röhögtek, tuti, hogy valamitől már jól be voltak állva, és a hivatalnok 3,14csát azzal is tovább cukkolták, hogy valami undormányos, ragacsos kis gömböt kapott elő egyikük, amivel Vandus lágyéka felé közeledett.
– Ezt dugd föl büdösasszony, egy originál mangalica szem, hátha elnyomja a bukéd és nem húz el broázva a sunyiba a herceg a fehér lovon, baszod! – A fölpukkadt Vanda elcaplatott egy másik pulthoz, de Samu ottmaradt röhögcsélni a vidéki arcokkal. Tök jófejek, a szövegük pláne nem kispálya. Meg is dumálták, hogy majd leszerveznek egy jó kis disznóöléses falusi turista csomagüdülést, a megyei nagyember Deutsch Viktorral tutkó el tudják boronáltatni, hogy üdülési csekkel is fizethessenek. Guszti is már unta, hogy a túlfizetett ruszki főkönyvelőt kell adnia a kis tojáshéjas seggű bigéknek, inkább Samuékkal vegyült. Irigységgel vegyes szomorúsággal állapította meg, hogy manapság mennyi klassz kis illegális úri huncutság közül lehet válogatni, míg az ő idejében legfeljebb ha gyógyszerre ihattak rá. Most meg már egy kortyot se ihat, de ez hosszú.
–Na evve’ inhalálj Guszti bátyám, full gecc az anyag baszod!- Vihogtak a föliratos fehér egyenpólós újsütetű haverok. Aztán még valami bogyót is kapott tőlük, úgyhogy amikor elbúcsúztak és a hivatal parti szekcióját átdobta taxis Tibor az A38-as hajóra, Guszti már nagyon kész volt. A Laibach koncerten épp a Geburt einer nation végére értek oda és a szintetikus kutyaszarokkal felturbózott Guszti bá’ nem bírt magával. Felpattant a színpadra, a biztonságiak hirtelen nem tudták lerángatni, aztán meg nem is akarták. Guszti lerántotta tűzpiros, padlószőnyeg anyagszerű gumis nyakkendőjét és Joe Cockeres-en elszabott zakója jobb ujjára karszalagot kötött belőle magának, majd a színpadon egyenletes, szabályos díszlépésekkel masírozott és jobb karját azonos időközönként, ütemesen Heil’ Hitler köszönésre lendítette.
– Carl Zeiss Rummenigge, Joachim van Ribbentropp! Carl Zeiss Rummenigge, Joachim van Ribbentropp! Ein, zwei Polizei, drei, für Brigadier! Ein Volk, ein Führer! – skandálta ütemesen és időközönként olykor beszúrta az alábbi refrént is: – Aha, aha, aha! Da, da, da! A koncert közönség pár másodperc értetlen döbbenet után vette a lapot és vidám befüttyentésekkel tarkított visító röhögéssel éljenezték az elszabott zakós, mataseggbeállt szépkorú jövevényt a színpadon. Azt hitték az alkati hasonlatosság okán, hogy a Laibach special guestje nem más, mint Vitár Róbert. Vi-tár-Vi-tár!- skandálták és addig le se engedték a tribünről, amíg nem ordította a mikrofonba budakeszi sváb akcentussal, hogy: Usi Disszl, de akkor már a fejébe szállt a dicsőség és a színpadról tömeg-szörfözve szállt alá a "rajongói" közé. Ennek csupáncsak az volt a szépséghibája, hogy kiejtette a BKV bérletét. Egy garbó fölött olyan apró biszbaszos, kézműves díszítésű bőrnyakláncot viselő, erősen bölcsészfazonú lányka találta meg a bérletet, és milyen kicsi a világ, kiderült, hogy Tukacs Kálmán lánya az illető, aki Gusztinak az AA-ból országos cimborája. Együtt mentek át a Zöld Pardonba. A ZP-ben pont az Euro Retrodiszkó végét csípték el, ahol a becuccozott Guszti nem bírta ki, hogy ne a bárpult tetején ropja a Rámajára. Szerencsére megúszta egy-két ejnye-bejnye vén hülyével, majd kezdődött a Boban Markovićék koncertje. - Lejárt lemez ez a balkáni cigojner fúvós csapat - duzzogott magában szokásához híven Samu, de azután gyorsan észrevette magát. - Végtére is mit nyavalygok? Hány középkorú hivatalnoknak nyalta ki a seggét és szopta ki a bréjét szimultán két olyan kis zsenge puncus, akiknek a születési dátumától is alapjáraton elsülne a farkam?- vonta le a pozitív következtetést. Ezután átviharzottak egy techno partira, ahol az egyik arc Arankától megkérte Sarolta lánya kezét. Elég befolyásos lehetett a csávó helyi szinten, mert lekevertette a DJ-el a Ministry of Soud szettet és amíg az anyósjelölt+lánya kombó előtt fél térdre ereszkedett, berakatta az Iron Maidentől a Bring your daughter to the slaughter-t. Azért nagyon be lehetett állva, mert másnap SMS-ben visszacsinálta az egészet. Majd elmentek pofavizitre a Capellába, mert Péderke a lelkükre kötötte, hogy öri hari, ha nem néznek le. Aztán meg ki az a hülye, aki magára haragítna egy büszke meleget a pénzügyről? Péderke igazándiból az új kapcsijával akart villogni, és még inkább azt akarta az egész világ tudomására hozni, hogy már nagy ívben tojik a debreceni 2.0-ás Jávor Pál hasonmás biszex gyerekre.
- Összejött egy nővel, egy kövér nővel! - érted Samukám? - majd büszkén mutogatott a színpadra fellépő új szerelmére, a capellás kabaré egyik sztárjára, a Psota Irén hasonmás travesztitára, aki épp belekezdett playback alá tátogni az Orphy, Orpheumot.
Aztán még leugrottak az Oscarba, de Guszti a sok okosságtól már annyira K.O. volt, hogy a szeparéban kidobta a taccsot, amiből pár csöpp a szomszédos társaság asztalára is jutott. Na, ez öreg hiba volt az öregtől. Egy karfiolfülű nagy benga állat megragadta a gigáját és azzal fenyegetőzött, hogy ott helyben kitépi a vén fasznak a gerincét a torkán keresztül.
- Ne má’ Olimpikon, hagyd a picsába a szerencsétlen vén hülyét, feltételesen vagy baszod!- csitítgatták barátai. Végül abba maradtak, hogy Guszti szépen föltakarítja a mocskát és akkor nincs harc. A belassult Guszti már vagy öt perce sikálta a dzsuvát egy pézsével. Már Olimpikon is intett neki, hogy jó van öreg, húzz a rákba, de Guszti még erősödött, hogy: - még ott egy pötty!- na ezen már Olimpikon is röhögött. Végül elhúztak a Piaffba levezetni, majd hétkor mindenki haza taxizott egy gyors zuhanyra, mert már vastagon péntek volt, ami ugyan csak fél-, de azért mégis munkanap.
–Másfél óra múlva folyt. köv. a teakonyhában!- nyögött be fáradtan Aranka egy utolsó poént.
_____________________________________________________________________________
Következik: Leszopsz vagy kiruglak
