Mindenki be van szarva, a Nagyfőnökkel az élen, mert kaptak egy fülest, hogy interminiszteriális ellenőrzés lesz. Semmi más nem érdekli a kontrollereket, csak az elintézetlen ügyek, de az nagyon. Ha egy bizonyos százalékot meghalad az ügyhátralék, akkor szopóág. Azt egyelőre nem tudni, hogy százalékban mennyi az annyi, de nem lehet olyan laza a toleranciaszint, hogy a hivatal ne essen a pária kategóriába. És akkor fejek fognak hullani.

A Nagyfőnök összehívta a válságstábot. A tagok: ő, a Kisfőnök és Hesos, mert kell egy IT szaki a fellistázás hogyan-továbbjához. A Nagyfőnök napirend előtt lekussolta Hesost, mondván, hogy:

- Biztos nagyon tartalmas üzenetet hordozhat Ezékiel próféta 25.17-es bekezdése az Ószövetségből, csak most ha Biblia magyarázatra fordítjuk a gecikevés időt, akkor utánunk az özönvíz. – szóval abban maradtak, hogy Hesos megszervezi az anyag számítógépre vitelét, ami különös tekintettel a nem kevés Olivettin bepötyögött, meg az azt megelőző lúdtollal írt beadványok számára, nem is annyira rutinfeladat. Randomszerűen bekukkantottak a leporolt aktákba, hogy mégis legyen valamicske fogalmuk mire is számíthatnak. Hát, nem mutatkozott a helyzet rózsásnak. Vegyes saláta témákban és időben, szóval volt ott minden. Kisajátítási kérelmek a Kormányzati Negyedhez, Szűrös Mátyás köztársasági elnöki nyugdíjigénye, aztán meg a budapesti olimpia anyaga, a 2020-as meg az  1916-os, Matuska Szilveszter kegyelmi kérvénye meg Münich Ferenc nyugdíjazási iránti igénybejelentése érdemei elismerése mellett és még ekkor nem is esett szó a rebellis Ugocsa Vármegye királyválasztási bojkott előterjesztéséről ékes deák nyelven. Megállapodtak, hogy a legrégebbi ügyeket Kingára paterolják, neki a férje úgy is valami történelem tanár és különben is a részmunkaidősökkel illik a legjobban kibaszni, Marika meg megkapja az első Bethlen kormánytól az Új Gazdasági Mechanizmus visszaszívásáig tartozó ügyeket, ő különben se szereti, ha a hetvenes évek elejét követő dolgokkal zargatják.

A Marika projekt már pusztán azért sem működött, mert azt Marika kibaszottul nem úgy képzelte. Fúriaként rontott be a Nagyfőnök irodájába és így kántált:

- Reggel lementem egy cigerettát elszívni meg kávézni, és most, hogy kettőkor visszaértem az asztalomhoz, mit látok? Odabasztak egy vagon poros aktát, belelapozni se volt gusztusom az én asztma hajlamommal. Azért persze hivatástudatból önfeláldozóan belenéztem az anyagokba, de ezt mégsem gondolhatják komolyan!? Pont nekem kell futószalagon elbírálni korában izraelita tulajdonú lakások kiutalási igényét, békekölcsönjegyzés panaszokat, meg 56 utáni elítéltek segédmunkásként való elhelyezkedési kérelmét? Az én vérnyomásommal? Hát minden áron rokkantnyugdíjba akarnak üldözni?     

Aranka szokásához híven ezerrel kongatta a vészharangot:

- Végünk van, most aztán majd tucatszám hullnak a véres fejek! Fogadjunk, hogy a háttérben a düsseldorfiak kevernek!

Aztán Hesos Nagyfőnöknek és Kisfőnöknek e-mailben megküldött Excelje is véres kard effektust váltott ki. Kiszámolta, hogy még ha Marika nem is lázadozna, mint ha a Bountyn szolgálna, és mindenki cigi-, kávé-, pletyka-, internet-, meg ebéd utáni horgolási szünet nélkül ráfeküdne a melóra és egy-egy ügyet villámgyorsan lezárna, akkor is minimum egy hónapra lenne szükségük, a kontrol meg tuti ziher, hogy vagy még a héten lesz, vagy soha. És részmunkaidős Kinga még semmit se tudott az egészről és amikor nagyon ki akarnak vele baszarintani, akkor ő se mindent benyelő nyúlfaszú és ezt a Nagyfőnök is nagyon jól tudja. Másnap reggel, amikor Kinga beért és az íróasztalára pillantva meglátta, hogy a rendek még valamit fogaznának az Aranybullán és mindezt döntésre előkészítve neki kellene összefoglalni két kutyabőrnyi terjedelemben II. Andrásnak, persze ő is tökön-paszulyon át rohant a Nagyfőnök irodájába, hogy ezt mégis, hogy képzelik? A Nagyfőnök remegve tárta szét a kezeit és csak annyit kérdezett, hogy mégis mit tehetne, na akkor Kinguci kívánatos bögyös-faros karosszériáján túl sütnivalóját is megvillantotta. Zseniális ötlettel rukkolt elő és úgy is jártak el.

Nekiláttak borítékolni ezerrel és hatáskör illetve illetékesség hiányára hivatkozva majdnem az összes csontváz ügyet továbbküldték az ország szinte valamennyi hivatalának. Párat azért hagytak, hogy ne legyen gyanús és láss csodát, a több mint nyolcezer ügyből hat hónapon belül kevesebb mint ötvenet küldtek vissza hozzájuk.       

____________________________________________________________

Következik:SEO