Igen, van ilyen.  És nem sci-fi, nem promó (ámbár ha utólag annak minősítik az illetékesek, a Nolik Antal Kiemelten Hasznos Közalapítvány természetesen célirányosan hasznosítja az átutalt összeget).

Pedig látszólag minden ellene szól. Csöpögős píár elnevezés. Mosolyhivatal? Hmm. A legtöbb magamfajta cinikus civilnek rögtön olyasmi jut eszébe, hogy valaki a fáin, hangulatjavító névadásért, mint arculatépítő – lakosságparasztvakító tanácsadó, tuti, hogy vastagon bélelt kovertát vágott zsebre, de még inkább utaltatta a dellát diszkrét offshore cégecskéje számlájára.

Ráadásul az Önkormányzat feje se a fényes dicsőségfürdőben lubickol momentán. Konkrétan vastagon a hűvösön ül. Szóval, polgikánkat pár önkormányzati képviselőtestületi spanjával együtt sittre vágták. Mondjuk az még a mi kis meredek közpénzlenyúlásokon edződött közvéleményű banánköztársaságunkban is kiverte a biztosítékot, hogy  patinás palotákat játszottak át zuzámen súlyos milliárdokat zsebre vágva suttyomban alapított hárommilliós törzstőkéjű káefték közreiktatásával. A káefték tulajdonosai meg ügyvezetői pedig többnyire a közszolgák élettársai voltak. Mr. Csúcspofátlan érintett önkormányzati képviselőkém pedig ezer négyzetméter körüli penthouse-ban lakott, Jaguárral a teremgarázsában. És ráadásul valami gyorstalpaló villanyszerelői képesítés a legmagasabb végzettsége, viszont ennek ellenére egy olyan párt színeiben „szolgálta” a közt, amely politikai formáció az egyre biztosabb végleges eltűnését talán úgy is megúszhatta volna, ha sikerül a magát űberelitnek képzelő, betegesen túlképzett tagságát legalább az egydiplomások táborára kibővítenie.        

 Szóval az ő svindlijeikhez képest lájtos kis bábmatinéba illő, tündérmeseszerű tejszínhabos leszbi show a közbeszerzési panama a hivatal előadásában.

Tehát látszólag minden a mellet szólna, hogy a Budapesti VII. Kerületi Önkormányzat Okmányirodájának odaítélt Mosolyhivatal jelző ugyanolyan tizenkettő- egy tucat, nesze-semmi parasztvakítás, mint az „Új Magyarország” „Húzzunk bele!” „Lop stop”  „Merjünk nagyot álmodni!” meg a többi hasonló lózung.

Van egy bizonyos ügytípus (muhaha, leszek olyan szemét, hogy nem árulom el konkrétan mi az, mint a speciális fogyasztóvédelmi portálokon az agyonhozsannázott szolgáltatók nevét a posztolók, de nem akarok saját magam ellensége lenni, hogy aztán ők is átálljanak  tömegtermelésre és romoljon a minőség) amit az összes többi helyen a hagyományos J.B.Q.A. „kedves” ügyfél hozzáállással, vagy még úgy se akarnak intézni. Íme néhány tipikus ügyféltájékoztatás a teljesség igénye nélkül:  

 - Általában 90 nap a reális határidő, de lehet, hogy több…

- Nem én vagyok az illetékes,…nem tudom mikor lesz…, közvetlen mellékét nem adhatom meg…, 2026 szeptembere után próbálkozzon…  

  - Természetesen hozzon jogerős bírósági végzést, kilencven napnál nem régebbi hiteles tulajdoni lap másolatot, a bérmakörösztanyja mosógép garanciáját, valamint harmadunokatestvére hüvelyátmérőjének frissen kalibrált, érvényes ISO 9001 tanúsítvánnyal rendelkező tolómércével mért mérési igazolását stb…

Valami nyakatekert illetékességi okra hivatkozva bepróbálkoztam az ominózus hétker Mosolyhivatal okmányirodánál és láss csodát, működik a dolog.

Gyorsan, egyszerűen, rugalmasan intézik az ügyet és csak azt kérik az ügyféltől, ami  a tényleges ügyintézéshez valóban kell. Leadom az igényeket, helyben megvárom az eredményt, ami eddig max. ha fél óra volt, fizetni utólag lehet banki utalással, mi több, annyira ügyfélbarátok, hogy egyszer mondtam az ügyintéző csajnak, kimegyek megeszek egy kebabot a húsz perc alatt, amíg végeznek. Bakker, tíz perc múlva kijött, hogy megkeressen, mert kellett egy plusz doksi a részemről. Odaadtam, ő bevitte kiírni belőle az adatokat és mire beflamóztam a gyrost, már készen is voltak a cuccossal.

 Ráadásul a patinás pesti gangos bérház hangulatosan átlátszó üveg födémmel befedett földszintjén kialakított hivatal tényleg ízléses. Közvetlenül a bejáratnál van egy ingyenes(!) cipőpucoló gép. Először félénken dugtam oda a csukámat, attól tartva, hogy a valószinűleg szétgínyolt szerkezet netán boka alatt le találja tépni a lábfejem, mint Tyson a szülinapi ajándék guppi fejét. De nem, a szofisztikált műveletsor végén Tisza cipőm fénylett, mint Marika udvarlójának lakkcipője az 1973-as szovjet-magyar barátság bál nyitótánca előtt. Sőt, még egy tágas és rendszeresen tisztított akvárium is van az előtérben, abszolút pirája barát munkahely, csodálom, hogy Samu még nem kérte át magát ide.

A többi miért nem ilyen?