"Az én oroszországi lottó játékszervezésemhez bezzeg nem jár állami támogatás!"
Demján Sándor
Azon ritka alkalom jött el, amikor mindenki izgatottan várta az értekezlet kezdetét. Most senki se csempészett suttyomba az ölébe keresztrejtvényt, horgolni valót, snake-re vagy tetrisre állított mobilt és a Júlia meg Romana szerelmes füzetek is a retikülök mélyén maradtak. Ugyanis eljött az idei Nagy Lófaszlottó napja. Még évekkel ezelőtt, egy, állítólag a versenyszférát is megjárt hivatalnok elmesélte, hogy korábbi munkahelyén az angolszász világból átvették a bullshit lottery intézményét. Amivel az unalmas, és az érdemi munkavégzés helyett teljes mértékben fölösleges meetingeket azzal próbálják fogyaszthatóvá tenni, hogy minden játékos egy cédulára felír egy-egy kulcsszót, és amelyik résztvevő által megjátszott szó először hangzik el ötödjére, a boldog cédulatulajdonos, mint a tombolán bekiabál, csak „Bingó!” helyett azt üvölti, hogy: „Lófasz!”
A hivatalnokokat az értekezletek nem igen vonják el az érdemi munkavégzéstől, mert, hogy az, hmm.., hogy is fejezzem ki magam finoman? Nos, ez fogalmilag kizárt, viszont a dögunalom értekezletek megfűszerezésére a közszférában is igencsak támadt igény, valahogy úgy, mint az egyszeri faluban a rasszizmusra. Odáig fokozódott a hazárdszenvedély, hogy nem ritkán tizenharmadik-, tizennegyedik havi fizetések, és egész éves keretnyi üdülési csekkek is gazdát cseréltek. A verseny tisztaságát úgy próbálták kivédeni, hogy Hesosra, a mélyen vallásos IT szakemberre bízták a bukmékeri feladatokat, habár Samu még ezzel kapcsolatban is némileg szkeptikus, mert olyan pletykák is szárnyra kaptak, hogy a Jehova Tanúinak főpénztárosa se tudott ellenállni a kísértésnek és meg sem állt a persellyel a Bahamákig.
A hivatali lófaszlottók Golden Bowl-ja kétségkívül a májusi Nagy Lófaszlottó, amikor a minisztérium állományával összevontan tartják meg az előző év kiértékelését és a tárgyév célkitűzéseinek a korrekcióját. Az eseményt gyakran a tévé is közvetíti. Nem kis hangmérnöki és vágói bravúrt igényelt, amikor a két évvel ezelőtti értekezlet kellős közepén ordította be a székéről idomított cirkuszi fókaként magasan a levegőbe ugró Guszti kétszáz decibellel, hogy „Lófasz!”, miközben maga a miniszter olvasta fel az expozéjából a ha nem is aranyat-, de egy diplomatatáskányi hidegétel utalványt érő szót: „konvergencia”. Na, szóval a rutinos tévés technikusoknak ezt sikerült valahogy úgy áthegeszteniük, hogy az Estében a Guszti féle nagyjelenet alatt csak a miniszteri portré látszódott, mögötte az irodai fikusszal, és a csúsztatott szinkronnal pedig a „jubileumi juttatások” mondatrészecske lett rákeverve ama frappáns bingót pótló szóra. Képzelem Krizsó Szilvia, hogy szétcincálta volna a stúdióvendéget, szegény Szeteyt, ha élesbe megy le a dolog. Péderke pedig tuti, hogy hetekig fujjolva diszkriminációzott volna.
LÓÓÓFAASZ!
Az új miniszteren popokatepetlnyi kellemes csalódás lett úrrá, hogy micsoda fegyelmezett, messzemenőleg professzionális, fejlődni tudó és akaró társaságot örökölt meg, mert pisszenés nélkül csüngtek a szavain és szorgos hangyák módjára jegyzeteltek. Legalábbis így gondolta a fiatal káder, valójában attól sercegtek a tollak, hogy a játékosok bőszen húzták a reckákat.
Marika leolvasta, mint a villanyórát a harmincas évei elején járó nyeretlen tárcavezetőt és magában így dödögött: – Kis nyikhaj, asziszed, hogy a Sas kabarénál is érdekesebb vagy? Pedig ha tudnád, hogy mire megy itt ki a játék! Még a köldökzsinórodat se vágták el, amikor én már majd’ megdöglöttem az unalomtól Pulya Frigyes beszámolóján. – de nem sokáig merenghetett, mert egyszer csak valaki egy bagzó kafferbivaly hangerejével üvöltötte az éterbe a varázsszót: „Lóóófasz!”
Szolgálati közlemény: értékes tárgynyereménnyel jutalmazzuk azokat a T. Olvasókat, akik kitalálják, hogy ki volt az idei Nagy Lófaszlottó győztese (egy apró segítség, nem Marika) és főleg azt, hogy mi volt a nyerő szó.
_____________________________________________________________
Következik: Péderke interjúja Csipak (Ferrari) Péterrel
